Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink
miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden
tettünk és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire
használtuk fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne
volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem?
Az ő útjain jártam-e?
Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után
senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet.
Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas
szeretetet, adj Egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a
mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és
üdvözítő jelenlétedet.
Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát
felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai
közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy
segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű
választ kell adniuk. Ámen.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése