Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40
Elmélkedés:
Legyetek szentek!
Középkorú édesanya hosszas panaszkodását hallgattam végig türelmesen a
közelmúltban a tizenéves gyerekek küzdelmes neveléséről és a nagyszülőkkel
való kapcsolat nehézségeiről, amelyhez még az édesapa hosszas távollétei
is hozzájöttek. Idillikusnak egyáltalán nem volt nevezhető az a családi
légkör, amit felvázolt. Sok mindenért hibáztatta az önmagukat már
felnőttek képzelő középiskolás gyermekeit, akik a lázadás és engedetlenség
példaképei lehetnének véleménye szerint. Megértettem panaszkodását és
igazat adtam neki. Aztán elmondta még, hogy a férje is sok probléma
forrása, mert a munkájára hivatkozva keveset van együtt a családdal és a
gyereknevelésben nem áll mindenben mellette. Ebben is igazat adtam neki.
Aztán a nagyszülők hibáit is elsorolta, s nekem nem volt okom rá, hogy
kételkedjem szavainak igazságában. De őszintének tűnő helyzetelemzése
ezzel sajnos véget ért. Elégedetlenség azért maradt bennem, mert ugyanezt
a történetet már hallottam az egyik gyerek részéről is, aki szintén a
család többi tagjait hibáztatta a sokasodó problémákért, és a nagymama is
előadta már a saját verzióját. Egyébként nekik is igazat adtam. Szóval, a
gond ott volt, hogy mindegyikük a többieket hibáztatta a családi
kapcsolatok megromlásáért, de sem az anyuka, sem a gyerekek, sem a
nagyszülők nem gondoltak arra, hogy ők maguk is felelősek a kialakult
helyzetért, ők maguk is hibásak, s ebből kifolyólag nekik is van
tennivalójuk a helyzet javítása érdekében.
Szinte minden családban vannak gondok. Egyes családok a karácsonyi ünnepre
ugyan félreteszik nézeteltéréseiket, mintegy puskaporos hordón ülve
fogyasztják el az ünnepi vacsorát szentestén, aztán karácsony másnapján,
amikor sem iskolába nem kell mennie a gyerekeknek, sem a szülőknek nem
kell munkába indulniuk, s emiatt össze vannak zárva egy házba, felrobban a
hordó és véget ér a látszat békesség. Mások pedig talán még az ünnep miatt
sem türtőztetik magukat, és kihasználják az alkalmat, hogy a szeretet
ünnepén kíméletlenül szemére vessék családtagjaiknak, hogy nem kapnak
tőlük elegendő szeretetet. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ha
mindenki csak a másikban keresi a hibát és találja meg a gondok forrását,
akkor abból nem lesz kibékülés. Javaslom, hogy a napi
lelkiismeretvizsgálatban különösen is szerepeljen az a szempont, hogy
miként viselkedtünk családtagjainkkal szemben!
Idén, a Család évében különösen is imáinkba foglaltuk azokat a fiatalokat,
akik házasságra készülnek. Itt sem mondható rózsásnak a helyzet. Egy
jegyespár például a következőképpen jelentette be házassági szándékát:
„Úgy gondoljuk, hogy megpróbálunk együtt élni, és ha sikerül, akkor együtt
maradunk." Dicsértem jószándékukat, de azért igyekeztem értésükre adni,
hogy a házasság nem próbálkozás, kísérlet vagy szerencsejáték, ami vagy
sikerül vagy nem, hanem teljesen és visszavonhatatlanul kell egymásnak
adni magukat, mert csak ez nevezhető szeretetnek. Ha kiskapuként
meghagyják a válás lehetőségét, akkor ez annak a jele, hogy valójában nem
akarják önmagukat teljesen és visszavonhatatlanul elkötelezni egymás
mellett.
A Szent Család mai ünnepén befejezésként még egy dolgot szeretnék a
házasságra készülők és a házastársak figyelmébe ajánlani, mégpedig a
hűséget. Maradjanak hűségesek a kezdeti szerelemhez! Legyenek hűségesek
egymás iránt! Legyenek hűségesek a szeretethez! És legyenek hűségesek
Istenhez, minden szeretet forrásához!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Te azt akartad, hogy a férfi és a nő teljesen és
visszavonhatatlanul adja át önmagát a másiknak szeretetben és fogadja el a
másikat szeretetben. Segítsd a házastársakat a helyes élet szabályainak
elsajátításában és gyakorlásában, hogy hűségben keressék és szolgálják
egymás javát! Érezzék minden nap, hogy te vagy életük középpontja és
szeretetük forrása! Segítsd a családokat és a családtagokat, hogy szentté
legyenek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése