Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az
Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79
Elmélkedés:
A műholdas helymeghatározó eszközök korában sem bontják le a
világítótornyokat, amelyek évszázadok óta a biztos irányt mutatják fényükkel
a hajósoknak. A fény segít bennünket a tájékozódásban, az eligazodásban és a
helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató világosságra, főleg
akkor, ha eltévedünk, vagy idegen környezetben vagyunk, mert a sötétben
elveszítjük biztonságérzetünket és bizonytalanul keresgélünk.
Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az isteni kegyelem
fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét a földön. Jézus
tündöklő fénye mutatja meg nekünk az irányt a mennybe. Kövesd a betlehemi
csillag fényét, hogy megtaláld Jézust, életed igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
2010. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai
Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket
várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje
gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba
fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége
beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne
féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz
nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." Az
angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt
zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Látni a láthatatlant
Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A
történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy
veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban
egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért,
hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi
örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és
összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül
várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg
az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol
a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A
kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és
készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s
ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a
titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz
szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a
szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az
angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!" – mondja fiának. De a kisfiú nem
tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében
reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak
azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka".
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt
mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi
lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a
láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem
teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat,
teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki
gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a
világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik
Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka
megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan
angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy
éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem
számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól
az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek" (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a
pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el
félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm
betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult,
eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az
angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a
Megváltótok, az Úr Krisztus" (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi
pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket,
akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek
világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni
akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen
bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus
Krisztust!
Imádság:
Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi
békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket,
önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki
emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy
életünk Istennek tetsző legyen.
________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése