Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése