Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés:
Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk
lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni
szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi
természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ
beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk
csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is
terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk,
mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak
visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és
nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink
átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előretekintés és várakozás arra,
hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban
és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az
emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet
és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az
Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy
évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a
fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk
egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel
nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor
megérkezünk az örökkévalóságba.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161231.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése