Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés:
Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd! Szent Jeromos, aki
elsőként fordította az akkori köznyelvre, a latinra a Szentírást, sok éven
át élt remeteként abban a betlehemi barlangban, ahol Jézus született. A
legenda szerint egy karácsonyi éjszaka imádság közben azt kérdezte
Jézustól, hogy emberként miként tudná viszonozni azt, hogy Isten vállalta
a nagy egyszerűséget, amikor megszületett. Kérdésére a következő szavakat
hallotta: „Énekelj Istennek e szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek!"
Erre nem is kellett volna bíztatni őt, hiszen szíve nagy örömével
szüntelenül ismételgette az angyalok énekét, akik azon a bizonyos
éjszakán, a Megváltó születése napján így énekeltek a pásztoroknak:
Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Szent Jeromos azonban kevésnek találta ezt, ezért felajánlotta
összes pénzét Istennek, de erre azt a választ kapta, hogy vagyonát inkább
adja a szegényeknek. Jeromos megígérte, hogy teljesíti a kérést, de tovább
erősködött, mert mindenképpen adni szeretett volna valamit Istennek is.
Úgy érezte, ha nem adhat semmit, akkor belehal a szenvedésbe. Erre azt a
választ kapta, hogy akkor a bűneit adja oda. Ekkor Szent Jeromos így
fejezte be imádságát: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem,
ami a tiéd!"
A szeretet ünnepén lehet nagy felajánlásokat tenni, de ha önmagunkat nem
akarjuk felajánlani Istennek, akkor semmit sem adtunk. Karácsonykor szép
és értékes ajándékokat kaphatunk szeretteinktől, de ha Istent, aki önmagát
akarja nekünk ajándékozni, nem fogadjuk a szívünkbe, akkor semmit sem
kaptunk. Karácsonykor megfogalmazhatunk csodaszép imákat, amelyekben hálát
adunk Istennek a megváltásért és a Megváltó eljöveteléért, de ha nem
vagyunk készek arra a csodálatos változásra, amely emberségünket Istennek
tetszővé alakítja, akkor hiábavaló szavakat mondunk csupán. Tanuljuk meg
tehát Szent Jeromos rövid imáját és mondogassuk gyakran ezekben az ünnepi
napokban: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!"
Istennek nem drága ajándékokra vagy nagy ígéretekre van szüksége, hanem
szívünk megtérésére. Adjuk tehát neki bűneinket, valljuk meg, hogy
engedetlenek voltunk, hogy ő megtisztítsa szívünket, eltörölje bűneinket.
Szent Jeromos szavait utánozva így imádkozhatunk: Kisded Jézus! Vedd el,
ami az enyém, vedd el, töröld el bűneimet és add nekem, ami a tiéd, azaz a
lelki tisztaságot és az életszentséget! Az ünnep előtti hetek és napok
mindig fokozott izgalommal járnak, alig bírjuk elvégezni megszaporodott
teendőinket. Ezért most, a karácsony ünnepét megnyitó éjszakán imádkozzunk
így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el türelmetlenségemet, vedd
el szívem nyugtalanságát, és add nekem, ami a tiéd, add nekem békédet, add
nekem nyugalmadat! A karácsony ünnepe szerénységre és alázatra indít
minket. Imádkozzunk ezért így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd
el túlzott magabiztosságomat, vedd el megváltoztathatatlannak gondolt
elképzeléseimet, vedd el akaratoddal ellentétes szándékaimat, és add
nekem, ami a tiéd, add nekem akaratod elfogadását, add nekem az
engedelmesség lelkületét! Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el a
hétköznapok gondját, és add nekem, ami a tiéd, add nekem az ünnep örömét!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Segíts minket, hogy az ünnep folyamán odafigyeljünk a
karácsonyi örömhírre és a te lelki ajándékaidra! Szeretnénk olyan gyermeki
lélekkel hallgatni az angyalok énekét, mintha először hallanánk, hogy új
öröm ébredjen szívünkben. Szeretnénk elindulni a betlehemi pásztorokkal
együtt, hogy mi is csodát lássunk. Lássuk a Gyermeket, aki mindig új arcát
mutatja nekünk, amikor odatérdelhetünk jászola elé. Szeretnénk, ha úgy
sugározna rólunk az öröm, mintha most találkoztunk volna vele először,
mert bár minden évben eljön közénk, mindig új boldogságot, új szeretetet
gyújt szívünkben. Segíts minket, hogy amikor találkozunk veled, őszinte
szívvel tudjuk imádkozni: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add
nekem, ami a tiéd!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161225.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése