A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8
Elmélkedés:
Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát,
hogy elvezesse az olvasókat a Jézus Krisztusban való hitre. E szándéka
világosan nyomon követhető egész művén. A Jézus csodáiról szóló
elbeszélésekben különösen is megfigyelhető a hit szerepe, amely vagy a
gyógyításokat megelőzően szerepel, azaz mintegy az emberek hitét látva
cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő jelek
láttán születik meg az emberekben. Gondoljunk csak például arra, hogy
Jézus első csodájának, a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásának
története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a
galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek
benne" (Jn 2,11). Vagy gondolhatunk a vakok, bénák, leprások
meggyógyítására, amelyek azt követően történnek, hogy a gyógyulni vágyók
kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.
Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának,
ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot
személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából,
amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan
elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik
tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres
sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat.
Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel
valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus,
taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az
istengyermeki méltóságot!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161227.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése