Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni,
hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát,
azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14
Elmélkedés:
Isten előtt
Jézus példabeszédeivel kapcsolatban sokszor mondjuk, hogy az életből
merítik témájukat, ezért olykor nem is képzeletbeli történetként olvassuk
őket, hanem mint valóságos eseteket. A mai evangélium is egy olyan
példabeszédet tartalmaz a templomban imádkozó farizeusról és a vámosról,
amely megtörténhetett a valóságban.
A két szereplőnek már a külső magatartásában is megfigyelhető a különbség,
a farizeus magabiztosan viselkedik a templomban, a vámos visszahúzódóbb,
távolabb áll meg. A farizeus olyannyira otthon érzi magát a templomban,
hogy még arról is megfeledkezik, hogy ez valójában az Isten otthona, a
vámos viszont a vendég bizonytalanságával tartózkodik a szent helyen, mert
érzi, hogy itt nem ő, hanem az Isten a házigazda.
Viselkedésük különbsége természetesen belső különbözőségükből ered. A
farizeus öntelten és magabiztosan, a vámos alázatosan, szerényen
imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten
előtt, a vámos pedig beismeri, megvallja bűnösségét. A vámos azzal kezdi
az Isten felé közeledést, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától
és bűnös múltjától, mert így akar új életet kezdeni. A farizeus viszont
erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg
abban, hogy Istenhez fordulása kedves legyen s elfogadást nyerjen. A
farizeus csak a múltjáról és jelen állapotáról beszél, azzal dicsekszik,
amit eddig tett: „nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló,
igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök
hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van." Ő nem gondol arra, hogy
változnia kellene, mert tökéletesnek tartja önmagát.
A tanulság világos számunkra: az önteltség, a túlzott magabiztosság és az
elbizakodottság helyett őszinte bűnbánattal és alázattal szabad Isten elé
állnom. Nem állíthatom magamról, hogy tökéletes és bűntelen vagyok, hanem
be kell látnom, hogy van miért bocsánatot kérnem. A farizeusi lelkület
kialakulása és megerősödése ellen eredményes eszköznek bizonyul a napi
lelkiismeretvizsgálat és a rendszeresen elvégzett szentgyónás. A
vallásgyakorlat terén nem érdemes büszkélkednem, mert Isten ítéli meg
cselekedeteimet. Aki vallásos cselekedeteit saját érdemének tekinti, az
már elindult a farizeusi lelkület útján. Bármit is teszek, azt Isten
kegyelmének kell tulajdonítanom.
A példabeszéd emellett az imádkozás helyes módjára is tanít minket. Az
imádkozás Jézus életének középpontjában állt. Az ima révén tökéletes
egységben volt az Atyával, s ebből értette meg az Atya szándékait, az
embereket, akikhez küldetése szólt és a világot, amely élettereként
szolgált. Amikor imáinkat Jézus által terjesztjük a mennyei Atya elé,
akkor a szándék vezet minket, hogy az ő szemével tekintsünk Istenre, s
ennek köszönhetően mi is Atyánknak lássuk őt. A Krisztustól tanult ima
segít minket, hogy embertársainkra, mint testvéreinkre tekintsünk, akik
felé a szeretet arcát kell minden élethelyzetben mutatnunk. És az ima
segít minket abban, hogy e földi világban Isten országát építsük, miközben
az égi haza felé törekszünk.
Ha mindenben elégedett vagyok önmagammal és csak dicsekedni tudok Isten
előtt, akkor sosem fogom megtudni, ő hogyan értékeli életemet. Ha viszont
őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten meg tud ajándékozni a
bűnbocsánattal és az üdvösséggel.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak
alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod
ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked
köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és
megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és
újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot
ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy
irgalmad felemeljen!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161023.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése