Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Korábbi elmélkedéseinkben említettük már, hogy Lukács úgy mutatja be Jézus
nyilvános működését, vándorútját, mint aki állandóan Jeruzsálem felé
halad. A valóságban többször is megtehette ezt az utat Jeruzsálem felé,
illetve elhagyhatta a várost, hiszen felnőttként az ünnepekre minden évben
elzarándokolt. Lukács feltehetően Jézus küldetéstudatának hangsúlyozása
érdekében említi többször ezt a „jeruzsálemi utat." Az Úr maga mondja:
„nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül" (Lk 13,33). Jézus állandó
haladása, közeledése Jeruzsálem felé annak jelképe Lukács írásában, hogy
küldetése beteljesítéséhez egyre közelebb kerül.
A mai evangéliumba ezt olvassuk: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" A
buzdítás a tanítványoknak és a későbbi korok Krisztus-követőinek, nekünk
is szól: törekedjünk bejutni az üdvösségre! Az üdvösség elérése az ember
számára nem könnyű, de nem is lehetetlen. Isten vezet minket, hogy napról
napra előrehaladjunk az üdvösség útján és legyen erőnk a szűk kaput
választani és azon belépni.
Ugyanakkor Jézus számára is volt szűk kapu. A szenvedés vállalása és a
kereszthalál volt számára az a szűk kapu, amely a feltámadásra vezetett.
Isten mindannyiunk számára új világot nyit, de ebbe a világba a szenvedés
és a halál szűk kapuján és a feltámadáson át vezet az út.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket
választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161026.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése