Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
A tíz szűzről szóló példabeszédben Jézus folytatja tanítását a végső
időkről. E hasonlat középpontjában is a várakozás és a felkészültség áll,
ami mögött az ember felelősségtudata húzódik meg. A vőlegényre várakozó
szüzek fele okos, minden eshetőségre felkészülnek, ezért bemehetnek az
ünnepségre. A többi szűz elszalasztja a lehetőséget, kívül rekednek.
Önmagában nem az a baj, hogy kialudt a lámpásuk, hanem az, hogy nem tudták
újra meggyújtani azt. Érdekes, hogy egyetlen pillanatra sem láthatják a
vőlegényt, aki a történet végén is csak a zárt ajtón keresztül beszél
velük röviden.
Jézus példázatának értelmezése során sokakban felmerül az a kérdés, hogy
az okosak miért nem adtak az olajból a többieknek. Nem irigység ez a
részükről? Nem kellett volna segíteniük társaikat? Erre a kérdésre maguk
az okosak adják meg a választ. Azért nem adnak, mert akkor az is
előfordulhat, hogy mindenki lemarad az ünnepségről. Ezt talán így
mondhatjuk: az Istennel való találkozás nagy napján már senki sem segíthet
a másik embernek. Ha valaki felkészületlen a találkozás napjára, azon már
nem segíthetnek mások. Itt értjük meg tehát személyes felelősségünket.
Saját hibáinkért, mulasztásainkért ne hibáztassunk másokat! Gondoskodjunk
róla, hogy Isten készen találjon minket bármikor érkezik.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Előtted Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160826.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése