Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
„Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51
Elmélkedés:
A világ végéről, a végső ítéletről beszél Jézus tanítványainak. Bár most
is hasonlatot alkalmaz, szavaiból egy dolog egészen világosan kiderül: a
végső idők bekövetkezésének időpontja az ember számára nem ismert, de
mivel bármikor megtörténhet, ezért felkészültnek kell lennünk.
Jézus mennybemenetele óta a Krisztust követő ember és az egész Egyház
várakozik E várakozás az Úr második eljöveteléig tart. Várakozunk és
virrasztunk. Nyitva kell hagynunk a szívünket, hogy Isten betölthesse
vágyainkat. A várakozó ember tudja, hogy valami történni fog. Hamarosan
valaki be fog lépni az életébe, elkezdődik egy találkozás, egy barátság,
egy kapcsolat. Nyitva kell hagynunk a szívünket, hogy a másik személy,
ember vagy maga Isten önmagával ajándékozhasson meg minket. Félre kell
tennünk az előítéleteinket és az elvárásainkat, mert nem biztos, hogy a
másik azt akarja nekünk adni, amit mi elképzelünk. Meg kell hagynunk a
másik személy szabadságát, hogy önmagát adhassa nekünk. Ha úgy gondoljuk,
hogy mindenünk megvan, akkor mit is várhatnánk Istentől? A tolvajra, aki
el akarja venni azt, ami a miénk, nem érdemes várakoznunk. Istenre, aki
önmagát adja nekünk, érdemes várnunk.
Az igazi szeretet várakozik, képes türelemmel várni. Várjuk szeretettel és
türelemmel az Istennel való találkozást!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy
készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket
rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és
örömben.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160825.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése