Abban az időben, mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment
Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot
árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort
font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az
ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat
felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne
tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy
írva van: „Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket
teszed?" Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én
három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig
épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban
testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak
eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És
amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő
nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott
bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is
tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25
Elmélkedés:
Ki lakik bennünk?
A jeruzsálemi templom megtisztításának történetét hallgatva könnyen az a
vélemény alakulhat ki bennünk, hogy Jézus egy durva, haragos és erőszakos
ember volt, aki nem tudott parancsolni fékezhetetlen indulatainak, és
kegyetlenül elbánt mindazokkal, akik neki nem tetsző dolgok cselekedtek a
templomban. Ez a felszínes és elhamarkodott vélemény azonban messze áll a
valóságtól, ugyanakkor igencsak igazságtalan volna így vélekedni Jézusról,
hiszen az evangéliumokban ennél az egyetlen esetnél találkozunk azzal,
hogy így viselkedett és soha máskor. Nem indulhatunk ki abból, hogy egy
helytelen, bűnös, egyértelműen elítélendő cselekedet volt ez Jézus
részéről, hanem keresnünk kell tettének az okát. Mi indította Jézust e
cselekedetére? Hogyan értékeljük viselkedését? Mi az üzenete ennek a
feltehetően jelképes, prófétai tettnek? Ezen kérdésekre keressük ma,
nagyböjt 3. vasárnapján a feleletet elmélkedésünkben.
Elsőként azt érdemes leszögeznünk, hogy Jézus határozott magatartása
helyes, s ezt még a kiűzött kereskedők is elismerik azzal, hogy nem
szállnak szembe vele. A jeruzsálemi templom, mint ahogy minden templom, az
Isten háza. Isten mindenütt jelen van, de a templomok az ő jelenlétének
különleges helyei. Valamennyi templom az istentiszteletre van felszentelve
és nem kereskedésre. Ezt nem tartották tiszteletben azok, akik ott
árusították az áldozatokhoz szükséges állatokat, illetve azok sem, aki ezt
a tevékenységet számukra engedélyezték. A kereskedők kiűzésével Jézus
egyértelművé teszi, hogy mire szolgál a templom.
A templom megtisztításában ugyanakkor a messiási idők különleges jelét
kell látnunk, amellyel Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a templomot
sajátjának tekinti. „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká" – mondja,
hiszen ez a hely az imádság háza, az istentisztelet helyszíne, ahol nem
tűrhető meg semmilyen olyan tevékenység, amely ehhez méltatlan. Kortársai
bizonyára felismerték Jézus jelképes cselekedetének igazi értelmét, s
ezért követelnek tőle további jeleket, amelyekkel azt igazolhatná, hogy
valóban ő a Messiás. Jézus úgy válaszol a kérésre, hogy a templom
lerombolásának említésével utalást tesz saját küldetésére, a rá váró
szenvedésre és halálra. A templom újjáépítése pedig az ő feltámadására
vonatkozik, de ezt a hallgatóság ekkor még nem értheti, csak feltámadása
után vonatkoztatták erre tanítványai. A templom megtisztítása tehát nem
öncélú erőfitogtatás Jézus részéről, hanem olya jel, amely a messiási idő
eljövetelét igazolja.
Érdekes kérdés lehet, vajon mi történt azután, hogy a kereskedők elhagyták
a templomot? Talán pár nap múlva visszamerészkedtek ugyanazok a kereskedők
és tovább folytatták az árusítást? Vagy talán a templom vezetői hívták
őket vissza, hogy mielőbb árusítsák újra az áldozatokhoz szükséges
állatokat és folytassák pénzváltó munkájukat? Netalán más kereskedők
foglalták el a korábbiak helyét? Minderről az evangéliumok erről nem
árulnak el számunkra semmit. De ennek kapcsán érdemes elgondolkoznunk
azon, hogy miért tisztítjuk meg lelkünket a nagyböjt folyamán? Jézus azért
tisztította meg egykor a jeruzsálemi templomot és szüntetett meg ott
minden oda nem illő tevékenységet, hogy újra átadja az istentisztelet
céljára és helyet biztosítson az imádság számára. És a mi Urunk azért
akarja megtisztítani a mi lelkünket a bűnbocsánat által, hogy újra Isten
költözzön a szívünkbe. Jézus tudta, hogy mi lakik az ember. Tudja, hogy mi
lakik bennünk. Vajon engedjük-e, hogy kiűzzön belőlünk minden rosszat,
hogy lakóhelyet teremtsen bennünk Isten számára?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt,
amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a
magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát,
amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és
újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával szándékod szerint
újjáépítsük az Egyházat. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése