Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29
Elmélkedés:
Jövőnk csak közös van
Az egyik vasárnap a felolvasásra beosztott Esztert arról kérdeztem a
mise előtt, hogy mi volt a hétvégi programja. Ő pedig röviden
elmesélte, hogy az egész család szombaton asztalt vásárolt, több
üzletben is körülnéztek, mire sikerült megfelelőt találniuk. Mivel az
édesapát ezermesterként ismerem, aki a ház körüli munkákat és az
anyagbeszerzéseket egyedül is meg tudja oldani, rögtön megkérdeztem,
hogy miért kellett az egész család az asztalvásárláshoz. A fiatal lány
elmondta, hogy ő és testvérei szintén ezt kérdezték édesapjuktól, mert
számukra is szokatlan volt, hogy a család minden tagja részt vett ebben
az amúgy egyszerű feladatban. Édesapjuk viszont megmagyarázta nekik,
hogy a közös családi asztal az egyik legfontosabb bútordarab a
házukban. Emellé fognak leülni naponta a közös étkezések alkalmával és
ennél az asztalnál fognak naponta közösen imádkozni, ezért mindenkinek
a véleménye fontos az asztal kiválasztásánál.
Ma, amikor Szent István király ünnepén az égiek pártfogását kérjük
gondok sokaságával küzdő magyar nemzetünkre, érdemes odafigyelnünk első
szent királyunk életpéldájára, aki nem csupán családjáról, hanem egész
nemzetéről igyekezett atyai, édesapai szeretettel gondoskodni. Szent
István királynak köszönhetően a Kárpát-medence nem csupán lakóhelye a
magyar népnek, hanem ez a mi szülőföldünk, otthonunk és hazánk. És a
hazánkat mi, magyarok, úgy szeretjük, mint az édesanyánkat. Szeretjük
akkor is, ha úgy érezzük, hogy megloptak bennünket. Szeretjük akkor is,
ha egyesek még a földet is eladták a lábunk alól. Szeretjük akkor is,
ha mindenfelé a fizikai és szellemi pusztulás nyomait látjuk.
Szeretjük, mert ha néha szűkösen is, de ez a föld adja nekünk a
kenyeret, ami a közös családi asztalra kerül. Szeretjük, mert itt
akarunk becsületesen megdolgozni a közös családi asztalra kerülő
kenyérért. Szeretjük, mert a nehéz esztendők után csak a mi munkánkkal
lehet ennek az országnak a felemelkedését biztosítani. Ahogyan egy
családban mindenkinek, még a legkisebbeknek a véleményét is érdemes
kikérni arról, hogy milyen legyen a közös családi asztal, mint az
együttlét helye és a családi egység jelképe, ugyanúgy érdemes ennek az
országnak minden állampolgárát meghallgatni arról, hogy miként képzeli
el a közös jövőt és a felemelkedést. Mert jövőnk csak közös van. Ha
nincsenek közös céljaink, és ha nem együtt akarunk dolgozni ezek
eléréséért, akkor nincs jövőnk. Mert jövőnk csak közös van.
Amikor családjaink és nemzetünk közös asztaláról beszélek, akkor nem
egy fizikai tárgyra és nem egy bútordarabra gondolok, hanem mindarra,
ami bennünket összefog, erősít és felemel. Mindarra, ami erőt ad nekünk
a mindennapi munkához, és ami szinte erőnk feletti képességet ad ahhoz,
hogy segítsük azokat az embertársainkat, akik önhibájukon kívül
kerültek rendkívül nehéz anyagi helyzetbe. Magyar nemzetünk közös
asztalánál mindenkinek helye van, aki becsületesen teljesíti
kötelességeit mind saját családja, mind magyar nemzete iránt. És ez nem
lakberendezési ötlet, hanem életrendezési tanács.
A ma ünnepelt Szent István királynak köszönhetjük azt, hogy a magyarok
nagy családi asztalára jelképesen odatette a keresztet, Jézus Krisztus
keresztjét. Hitünk szent jelét. A remény jelét. Jövőnk, közös jövőnk
jelét. Erre a keresztre tekintve és Isten segítségében bízva nem esünk
kétségbe a legnehezebb helyzetben sem. Kérjük Isten segítségét ahhoz,
hogy földi hazánk felemelkedéséért mindannyian fáradhatatlanul
dolgozzunk. És kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy evilági küldetésünk
teljesítését követően az égi hazába is eljussunk!
Imádság:
Áldott Szent István, Istennek szolgája,
Krisztus hitének igaz plántálója,
Bálványozásnak eltávoztatója
És elrontója!
Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
Adaték nekünk magas mennyországból,
Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
Régi vakságból.
Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
Adja meg az Isten.
Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
Szent koronáddal új ezeret érünk,
Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
Régi vezérünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése