Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult
előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd
rá kezedet, és életre kel" Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt
elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról
Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt
gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus
erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited
meggyógyított téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a
lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány,
csak alszik!" Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus
bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt
azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26
Elmélkedés:
A mai evangéliumi szakasz két történetében az elöljáró saját lánya
életéért, az asszony önmagáért könyörög. A két történetben közös, hogy
kérő imádságukkal mindketten Jézushoz fordulnak, s az Úr mindkettőjük
kérését teljesíti. Egyikük sem reménytelenül fordul Jézushoz, hiszen az
elöljáró hisz abban, hogy lánya életre fog kelni, ha Jézus ráteszi a
kezét, s az asszony is abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy
meg fog gyógyulni. Jézushoz fordulásuk módja bizonyítja, hogy hisznek
az Úr isteni erejében.
Imádságainkban mi is bátran fordulhatunk Jézushoz, akár önmagunk, akár
mások számára kérve segítségét, ha hisszük, hogy Ő valóban tud
segíteni. Gyógyulásunk érdekében nem kell nagy dolgokat véghezvinnünk,
hanem sokszor csak egy aprócska tettel kell Jézus elé állnunk, ami
hitünket bizonyítja. Meg tudjuk-e tenni ezt a keveset? Jézustól
várjuk-e a segítséget?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add nekem felfedeznem kincsedet, hadd tanuljak tőled, hadd szeresselek,
hadd áldjalak, mielőtt elmész.
Ne engedd, hogy elszalasszalak a hiú holnap reményében. Maradj velem,
amíg lehet, hiszen elmúlik minden, s csak a szeretet örök.
Egy nap majd földbe vájom ujjam, arcom párnába temetem, vagy kihúzom
magam, s karjaim az ég felé emelem, és nem kívánok mást: csak
visszatértedet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése