Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Elmélkedés:
Kicsinnyé lett
A mai vasárnap evangéliumában egy Istent magasztaló imádságot
hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég
és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!" (Mt 11,25). Az ima folytatódik
aztán, de mi álljunk meg itt! A mi Urunk kicsinyekről beszél. Vajon
kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen
előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs
közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra
gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán
Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor
fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél? S végül, ismervén, hogy
Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe
jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és
előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket
mások lenéznek vagy mellőznek. Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És
milyen kapcsolatban állnak Jézussal?
Mindenekelőtt azokra a szegényekre érdemes gondolnunk, akik a
munkájukból nehezen élnek meg, bár tisztességgel dolgoznak. Talán ők
alkotják Jézus hallgatóságának többségét. Mindig szívesen mennek hozzá,
nem csupán azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek, hanem hogy
hallgassák tanítását. Megérzik, hogy az isteni igazság, a mennyek
országáról szóló tanítás őket is gazdagíthatja, s bizonyára ők
fogékonyabbak is erre, hiszen a gazdagok szívét más foglalja el. Ők
viszont nyitottak, akik örömmel fordulnak Jézushoz.
A kicsinyek alatt másodszor a tanítványokat kell értenünk. Amikor
ugyanis Jézus kicsinyekről beszél, elsősorban nem a gyerekekről vagy az
alacsony termetűekről van szó, hanem Jézus tanítványairól. A
tanítványokat, akik vállalkoztak arra, hogy maguk is kicsinyek lesznek
és követik Isten Fiát, aki kicsinnyé, emberré lett. A tanítványokat,
akik követik mesterüket a kicsinyek szolgálatában. A kicsinyek
megszólítás Jézus részéről semmiképpen sem lekicsinylő, hanem inkább
elismerő, dicsérő és kitüntető.
Jézus a kicsinyeiket, a gyermekeket példaként állítja tanítványai és
apostolai elé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be
a mennyek országába" (Mt 18,3) – mondja, amikor tanítványai arról
vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
A kicsinység evangéliumi kifejezésével kapcsolatban feltétlenül meg
kell még említenünk, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek
elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában
van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal
vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki
azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Néri Szent Fülöpről
szól ezzel kapcsolatban egy kis történet. Egy alkalommal őt bízták meg
annak kivizsgálására, hogy valóban szentéletű-e az az apáca, akiről ezt
híresztelték, illetve, hogy csodákra képes. Szent Fülöp megérkezvén
hozzá, rögtön megkérte, hogy az úton besározódott lábbelijét segítsen
levenni. A nővér fennhangon utasította vissza a kérést, és ez már
elegendő is volt Szent Fülöp számára, hogy megállapítsa: „Nem lehet
szent, mert nincs benne alázat." Az alázatosság Isten adománya az ember
számára.
Mai elmélkedésünk befejezéseként egy feladatot szeretnék adni a jövő
hétre, mindenkit egy kereső munkára hívok. Keressük és vegyük észre a
kicsinyekben Jézust! Fedezzük fel a szegényekben, az elesettekben, a
nélkülözőkben Jézust! Vegyük észre a szenvedőkben az értünk emberré
lett, a szenvedést és a halált is vállaló Istent!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál
nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy
felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged
szolgáljunk mindenkiben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése