A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.
Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus
szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem
tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz
sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban
futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az
otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is.
Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva
egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy
Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Elmélkedés:
Feltámadt, megjelent
Az egyik hittanórán a gyerekekkel a szentírás alapján haladtunk végig a
nagyhét eseményein. Először a virágvasárnap ünnepelt jeruzsálemi
bevonulást vettük, ezután következett a nagycsütörtöki utolsó vacsora,
majd pedig a nagypénteki kereszthordozás. A gyerekek megdöbbent
csendben hallgatták a történetet egészen Jézus halála pillanatáig.
Ekkor az egyik kislány csendes hangon megkérdezte: „Miért nem
avatkozott közbe a mennyei Atya?"
Hasonló kérdés talán sokak gondolataiban fogalmazódik meg. Miért nem
avatkozott közbe Isten? Miért engedte, hogy Jézust elfogják, elítéljék,
súlyosan bántalmazzák és a kereszt hordozására kényszerítsék? Miért
engedte Isten, hogy Fiát, Jézus Krisztust keresztre feszítve megöljék?
Miért nem avatkozott közbe? Miért nem mentette meg Jézust a haláltól?
Valójában Isten közbeavatkozik, csak nem úgy és nem akkor, amikor mi
azt elképzeljük. Ma, húsvétvasárnap ezt az isteni közbeavatkozást
ünnepeljük: Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Fontos
hangsúlyoznunk, hogy a feltámasztás a mennyei Atya cselekedete. A
szentírás tanúsága szerint Jézus nem a maga erejéből támadt fel, hanem
az Atya adott neki új életet, tehát az események hátterében észre kell
vennünk az Atya akaratát s annak megvalósulását. A húsvéti szentmise
olvasmányában Szent Péter apostol beszédét, vallomását olvashatjuk:
„harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta őt"
(ApCsel 10,40). Ezek szerint nem csupán a feltámasztás az Isten
cselekedete, hanem az is, hogy Jézus látható módon megjelenhetett
övéinek.
A feltámadással kapcsolatban érdemes idéznünk Szent Pál apostol
tanítását is: „Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint,
eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent
Péternek, majd a tizenkettőnek" (1Kor 15,3-5). E hitvallás első
kijelentése szerint Jézus meghalt. Ezt erősíti meg és igazolja a
második kijelentés, amely szerint eltemették őt. Senkinek nem lehet
tehát kétsége afelől, hogy Jézus valóban meghalt. Ezután következik a
harmadik állítás: Jézus feltámadt, amit megerősít, mintegy bizonyít a
hitvallás következő eleme, azaz hogy Jézus megjelent. Pál apostol végül
részletesen leírja, hogy Péternek, majd a tizenkét apostolnak, még
később pedig ötszáz embernek jelent meg a feltámadt Jézus. Ha Jézus
megjelent, látható módon mutatkozott az embereknek, akkor senkinek nem
támadhat kétsége afelől, hogy valóban feltámadt.
A feltámadt Jézusra vonatkozóan számos helyen találkozunk a „megjelent"
kifejezéssel. Érdemes ennek mélyebb értelmére is odafigyelnünk. A
biblia szóhasználata szerint ugyanis a megjelenés elsősorban Istenre
vonatkozik. Ennek értelmében a feltámadás egyrészt Jézus istenségét
támasztja alá, másrészt azt jelzi, hogy Jézus nem emberi testben, hanem
megdicsőült testben támadt fel. Feltámadása nem földi életének
folytatását jelenti, mint például Lázár, a naimi fiú ás Jairus lányának
feltámasztása, hanem az új életre támad fel, az isteni dicsőség
világába megy át. Az isteni közbeavatkozás lényege így foglalható
össze: Isten megdicsőítette Fiát azáltal, hogy feltámasztotta őt a
halálból. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hisznek Krisztusban és
hittel vallják az ő feltámadását.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor élőként
mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, az apostoloknak és
a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg nekünk is és
erősítsd bennünk az örök élet reményét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése