Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
engem." Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
„Kérdezd meg, kiről beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram,
ki az?" Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel
bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit
mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők
közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt
hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg,
amire szükségünk lesz az ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy
adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal
kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az
Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten
megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt
hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.
Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is
megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter
megkérdezte: „Uram, hová mégy?" Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek,
oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." Péter azonban
erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom
érted." Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony,
mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Jn 13,21-33. 36-38
Elmélkedés:
Az árulást Jézusnak egy tanítványa hajtja végre. Ismeretlen személy nem
is lett volna képest e cselekedetre, mert nem volt abban a helyzetben,
hogy ezt tegye. Az árulást csak egy Jézushoz közel álló személy tehette
meg, egy tanítványa. Tehát egy olyan személy, aki a többi tanítvánnyal
együtt Jézussal élt és mesterének tekintette őt. Júdás cselekedetét
talán még a legnagyobb jóindulattal nézve sem értékelhetjük úgy, hogy
csupán pillanatnyi zavarodottságból fakad. Hosszú idő kellett ahhoz,
hogy egy ilyen döntés megszülessen és érlelődjön benne, s aztán
eljusson magához az áruló tetthez. A bűn ugyanis nem egy pillanat rossz
döntése, hanem a szív rosszindulatának folyamatos növekedése.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló
Véredre, mely úgy áradt értünk, mint szőlő leve a szőlősajtolóban! A
római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki,
kifolyt az utolsó cseppig.
Szent Tested, mint elhervadt mirhacsokor függött a kereszten,
csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű
szenvedésedre és kiontott drága véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed
meg a szívemet, s bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom
egész életemen át.
Téríts egészen magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam
tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy
elnyerhessem általad a Mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az
ég minden angyalával és szentjeivel dicsérhesselek és magasztalhassalak
az örökkévalóságon át. Ámen!
Svéd Szent Brigitta
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése