Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: Jaj nektek,
farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de
elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell
tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a
főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj
nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet
észrevenni. Az emberek fölöttük járnak ? anélkül, hogy tudnák. Erre egy
törvénytudó méltatlankodni kezdett: Mester, ha ilyeneket mondasz, minket
is gyalázol. Ő azonban így folytatta: Jaj nektek is, törvénytudók!
Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy
ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.
Lk 11,42-46
Elmélkedés:
A farizeusok után most a törvénytudókat figyelmezteti Jézus. Ők is csak az
előírások külső betartására törekszenek, de nem veszik észre, hogy közben
elsiklanak a törvény mélyebb szelleme mellett. Nem veszik észre, hogy a
szeretet és az igazságosság adja meg a törvények lényegét. A szeretet,
amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket, s
legfeljebb csak viszonozni tudjuk szeretetét. És az igazságosság, amely
meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat. Akkor tudjuk távol
tartani a farizeusi lelkületet és a törvénytudók felszínességét, ha
nyitottak vagyunk Jézusra, aki rámutat hibáinkra. Tanuljuk meg tőle a
szeretet és az igazságosság törvényét!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Nagy Isten, Urunk és Mesterünk, örökké szent és megszentelő isteni
akaratod teljesedjen bennem, gazdagságban, szegénységben, örömben,
bánatban, megpróbáltatásban, életben és halálban.
Jóságos Isten, legyen, amint Te akarod, létemet és akaratomat a te isteni
elhatározásaidhoz, a megpróbáltatásokhoz vagy büntetésekhez igazítom.
Atyám, legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!
Flüei Szent Miklós
________________________________
Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasó barátaim!
Tegnap este 7 óra után indultam haza. Devecsert elhagyva alig tettem meg
néhány kilométert, amikor belegondolva, hogy nekem van, hová hazamennem,
de akik itt maradnak, azoknak nincs, kijöttek a könnyeim. Ebben persze
benne volt az egész nap felgyülemlett feszültség is. A ti
imatámogatástoknak tulajdonítom, hogy napközben sikerült erősnek maradnom.
Hárman is voltunk papok, akik segítőkkel végigjártuk az utcákat
Devecserben. Erre a terepmunkára jellemző, hogy volt civil segítő, aki a
délelőtti forduló után délutánra inkább csak lapátolást vállalt, mert
akkor csak néhány négyzetmétert lát és nem többet. Úton hazafelé arcok
villantak be. Sanyi bácsié, aki hetven évesen is takarít. Tibi bácsié,
akinek a háza már egészen tiszta az egy heti munka után. Egy fiatalemberé,
aki a kerítésnek támaszkodva tétlenül szemlélte, hogyan dolgozik tíz
katona a házának udvarán. Egy asszony arca, akinek testvére Kolontáron
meghalt a katasztrófában. Lacié, aki a szülei házát takarította
munkatársaival és barátaival. Egy bokáig iszapban álló asszonyé, aki a
kérdésre, hogy mire van most a legnagyobb szüksége, azt válaszolta, hogy
gyónásra. Gumicsizmában a mocsokban álltunk mindketten, így tisztult meg a
lelke. Más emberek arcából az elszántság tükröződött, hogy nem hagyják el
házukat. Megtört, elkeseredett emberi arcok és tettre kész arcok. Őszinte
emberi tekintetek. A többség elhagyta házát, de aki otthon van,
reménykedik. Egyetlen jó szóra megnyílnak, s már mondják is élettörténetük
évtizedeit, amit néhány óra tönkretett az áradat. Most új élet kezdődik
számukra, ha segítünk nekik új életet kezdeni.
A remény nem sugárzik ugyan belőlük, csupán pislog, de ez elég. Érdekes és
magyarokra jellemző is talán, hogy az anyagot senki nem nevezte
vörösiszapnak. Amíg a tározóban van az anyag, addig így hívják, de amikor
elönti valakinek a házát akkor egészen új nevet kap, s nevetve mondják a
furcsábbnál furcsább, általam sosem hallott gúnyneveket. Humorral akarják
kifejezni, hogy fölébe kerekednek az anyagnak. Leírhatatlan pusztítást
okoz az anyag, de az ember, az élet, az élni akarás erősebb.
Imádkozzatok értük, hogy éljen bennük a remény!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése