Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: ?Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!? Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
?Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!? Az okosak ezt
válaszolták: ?Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!? Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: ?Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!? De ő így válaszolt:
?Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!? Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
A mai példabeszéd a később érkező vőlegényt várók magatartásáról szól. Ez
a tegnapinak a női változata. Kevésbé az éberség áll a középpontban,
hiszen mind a tízen elalszanak, hanem inkább az állandó készenlét. Talán
arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég
tehát megvallanunk, hogy Krisztus ?újra eljön dicsőségben?, hanem
állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Ezt a gyakorlati
várást mutatja az olaj, azaz a jócselekedetek, amelyeket a bölcsek nem
képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása
és elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten
nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy
elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, é mindenkinek felkínált
ajándékát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére
indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése