Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban,
amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki
megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak
majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg
kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor
azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti
bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon
tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok
egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában
látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek
az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Szűk kapu
A nagyvárosok nagy eseménye, amikor új nagyáruház nyitja meg kapuit a
vásárlók előtt. Az első napra meghirdetett rendkívül nagy kedvezmények
nagy tömegben csábítják a kisembereket, akik nagy üzletet látnak abban, ha
kis pénzért megvásárolhatnak például egy nagy televíziót. Sokan nem bízzák
a véletlenre a dolgot, ezért az egész éjszakát a bolt előtt töltik, hogy a
reggeli nyitáskor biztosan bejussanak. A híradásokban is szokott
szerepelni, hogy több ezer ember tolong az új áruház előtt a kapunyitásra
várva. Ahogy növekszik a tömeg és közeledik a nyitás perce, úgy növekszik
a feszültség is a várakozókban. Aztán végre kinyílik az áruház ajtaja, s
hirtelen elszabadulnak az indulatok. Az óriási tolongásban sokszor
megsérülnek az emberek, s biztonsági őrök alig bírják megfékezni a
tömeget. A kialakult káosznak tulajdonképpen egyetlen oka van: szűk a
kapu. S ezen a szűk kapun sokan próbálnak bejutni, de nem tudnak. A
keskenynek bizonyuló bejáraton nem tudnak bemenni az emberek, mert mind
egyszerre akarnak. A sok ezer négyzetméteres áruházban persze akár sok
ezer ember is elfér kényelmesen, csak azon a szűk kapun nehéz átjutni.
A mai vasárnap evangéliumában is szűk kapuról és a szűk kapun bejutni
akaró emberekről hallottunk. De mindjárt az elején jegyezzük meg: Jézus
nem az áruházak bejáratáról beszél, amikor ezt mondja: "Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak" (Lk 13,24). A szemléletes áruházi esetet inkább ellenpéldaként
említettem, mert jobb, ha kimaradunk az ilyen tülekedésekből.
Hát akkor milyen kapura gondol Jézus? A kérdésre maga az evangélium adja
meg a választ. A Jézus által említett kapun keresztül az Isten Országába,
a mennyországba, az üdvösségre juthat az ember. A mi Urunk ezzel
kapcsolatban azt mondja, hogy törekedjünk bemenni ezen a kapun, tehát a
részünkről valamiféle küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz, hogy
eljussunk az üdvösségre, ez azonban nem azt jelenti, hogy másokat
félrelökve kell tülekednünk. Az üdvösségre nem széles, hanem csak egy
?szűk kapu? vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a
szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.
Talán már hallottunk róla, hogy Rómában a szentévek alkalmával megnyitják
a zarándokok számára a szent kapukat a város négy legnagyobb
bazilikájában. A vatikáni Szent Péter-bazilikában a pápa személyesen
vezeti a szent kapu megnyitásának ünnepélyes szertartását, a másik három
helyen, tehát a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni Szent
János-főszékesegyházban és a Santa Maria Maggiore-bazilikában pedig a
szentatya megbízásából egy-egy bíboros nyitja meg a kapukat. A szent kapuk
az egész jubileumi évben nyitva állnak, s éjjel-nappal őrzik őket. Azért
említem most a szent kapuk példáját, mert nagyon érdekes, hogy ezeken a
kapukon át csak belépni szabad az említett templomokba. A zarándokok egy
másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent kapun nem szabad
kijönniük, itt csak belépni szabad.
Mindig megcsodálom a román-kori vagy a gótikus templomok díszes
kapuzatának csodálatos kőfaragásait. S legyen díszesebb vagy egyszerűbb,
tulajdonképpen minden templomkapu a mennyország kapuját jelképezi. Aki
ezen keresztül belép, Istennel találkozhat. Vasárnaponként persze más
kapuk is nyitva vannak, s belépésre csábítják az embereket. Az áruházak
bejáratára gondolok. De azokon hiába lépünk be, ott vasárnaponként
biztosan nem találkozhatunk Istennel.
Befejezésül pedig adok egy jótanácsot. Talán mosolygunk rajt, de lehet,
hogy igaz lesz. Amikor majd meghalunk és feltámadunk, akkor egy olyan
helyen találjuk magunkat, ahol legalább két kapu lesz. Az egyik a
mennyországba visz, a másik a pokolba. Felirat valószínűleg egyiken sem
lesz. De melyiken érdemes belépni? Melyik vezet a mennyországba, s melyik
a kárhozatra? Az egyiken nem lesz kilincs, nem is kell rá, hiszen
közeledvén felé automatikusan kinyílik előttünk, úgy, mint az áruházak
bejárata. Hát ezen a kapun ne lépjünk be semmiképpen, főként akkor ne, ha
éppen vasárnap van, mert ez visz biztosan a kárhozatra. Lesz majd ott egy
szűkebb kapu, hasonló a hagyományos templomkapukhoz nagy kilinccsel. Azon
lesz érdemes belépnünk. Keressük és találjuk is meg a mennyország kapuját,
amely az örök életre vezet!
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol
megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te
hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet.
Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely
menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése