Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki: ?Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!? Ő azt mondta:
?Jöjj!? Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
?Ments meg, Uram!? Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: ?Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?? Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: ?Te valóban az Isten Fia vagy!? Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36
Elmélkedés:
A mai evangéliumi történet egy természeti csodát ír le, amelyben Jézus a
vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi viselkedés
változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
aközött, hogy kiszállva a csónakból az Úr előtt leborulva hitvallást
tesznek. Péter magatartásában is észrevehető a fordulat, de ez éppen
ellentétes, mint a többieknél. Rendkívüli bátorsága és lobbanékony
szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni kezd,
mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
A hit és a kételkedés, a remény és a reményvesztettség, a szeretet
erőssége és gyengesége váltakozik állandóan bennünk. Biztonságot jelent
számunkra, ha egyházunk csónakjában maradunk, de ha ki akarunk szállni,
akkor azonnal sebezhetőekké válunk. Törekszünk-e a biztonságra? Milyen
irányba fejlődik hitünk?
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Áldott legyen a buzgalom, mely Isten karjába vezet! Áldott legyen a
lemondás erről az egynéhány nyomorult dologról, amely ily magas
méltósághoz juttat! Gondoljátok csak meg, hogy ha egyszer az Úr karjain
hordoz benneteket, mit törődtök ti majd akkor azzal, ha az egész világ
kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben is
megvédelmezzen benneteket.
Nagy Szent Teréz
________________________________
Aktuális:
Kedves barátaim!
Az árvíz vagy más természeti csapás által sújtott vidékek papjait és
plébániáit szentmisék mondatásával is lehet segíteni, mivel e helyeken a
szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
Aki ilyen módon szeretne segíteni, részletes információkat itt talál:
http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése