Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21
Elmélkedés:
Esztelen!
Gazdagságra áhítozó és a vagyont esztelenül halmozó emberekre bizonyára
minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért a
személyeskedést elkerülendő inkább a magyar irodalomból vegyünk egy
példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában olvashatunk egy gazdáról, aki a
feleségével együtt a vásárból hazafelé indul. Útközben nagy zivatar
szakadt rájuk, ezért behúzódtak egy barlangba, s arról kezdtek el
beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig áll a pénzben, a másikat a
jó Isten szegénységgel sújtotta, s ők maguk is a szegények közé tartoznak.
Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi kardot
és puskát találtak. A vas holmik értékesítéséből szép kis pénzt reméltek,
ezért telerakták zsákjaikat. Már éppen végeztek, amikor a földből réz
gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a zsákokból,
s megpakolták a réz dolgokkal. Munkájukkal végezvén egy régi pajzs alatt
mindenféle ezüst kincseket találtak, s ha már ekkora szerencséjük van,
akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták újra
a zsákokat és minden erejüket megfeszítve két kezükkel kaparták ki a
földből az értékes ezüst dolgokat. De a nagy munkának alig értek volna a
végére, amikor meg arany holmikat találtak. Mivel nem akartak semmit
otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel
lett, amikor az asszony figyelmeztetése ellenére a telhetetlen ember
egyszerre akarta az összes kincset hazavinni, de a zsákok roppant súlya
alatt a földre zuhant, valami megszakadt benne. Az asszony nem vitt
egyebet haza, csak az urát a hátán, aki harmadnapra a temetőbe került.
Hiába gondolták az elején, hogy rájuk mosolygott a szerencse, a történet
vége tragédia lett.
De térjünk vissza a bibliai példához! A mai evangéliumban Jézus egy
telhetetlen emberről mond példabeszédet. A példa elmondására az ad
alkalmat számára, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul hozzá. Mivel
Jézus azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a
telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Ezt követően
beszél arról az oktalan emberről, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a
nagy gazdagság majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja
elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s
élj jól! Mindened megvan! Figyeljük meg, hogy ez az ember önmagával
beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést. Terveiből hiányzik az
Isten és nem gondol embertársaira sem. Mennyire ellenkezik ez a
gondolkodásmód attól, amit Jézus ajánl az ő követőinek! Az eddig
kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Isten
ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta a
birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag sem
kerülheti el.
Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete - szól Jézus
figyelmeztetése, de ez nem jut el sokakhoz. Főként a fiatalok gondolják
azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen,
hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következőt: Mindig
tetszett a filmekben szereplő gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók
és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus ezt
mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell találnom
életem nagy lehetőségét, hogy gazdag legyek! Nem ismerek akadályokat és
nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire csak vágyom! Jézus neki is
ezt mondja: Esztelen!
Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való gazdagodásra
törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van
valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki
értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha
közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a
gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. A kérdés
mindenki számára ugyanaz: miben bízunk? Az anyagi javakban vagy Isten
gondviselésében?
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled,
megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked
köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a
kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket
egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése