Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget
látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint
beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a
falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!" Jézus azonban ezt mondta
nekik: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" Ők ezt felelték:
"Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk." Mire ő ezt mondta:
"Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a
fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást
mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a
tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi
evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
Elmélkedés:
Valódi csoda
A csodálatos kenyérszaporítás történetét hallgatva az a kérdés
fogalmazódik meg bennünk, hogy mi indította Jézust ennek a csodának a
megtételére? Mi volt a célja ezzel a rendkívül látványos csodával? Más
alkalmakkor Jézus kerülni szokta a feltűnést, s amikor egy-egy beteget
meggyógyított arra szokta kérni őket, hogy ne beszéljenek senkinek az
esetről. A kenyérszaporítás viszont több ezer embert érintett. Abban
egészen biztosak lehetünk, hogy Jézus nem könnyen és gyorsan szerzett
népszerűségre vágyott, hiszen amúgy is igen közkedvelt volt a nép körében
a számos gyógyítás miatt. Ezt igazolja az is, hogy amikor a csodát látva a
nép királlyá akarja tenni, eltűnik előlük és nem engedi meg ezt. Ha nem a
népszerűség vezette, akkor mi? Máté evangélista megemlíti, hogy Jézusnak
"megesett a szíve" az embereken, tehát megsajnálta őket. Ez az együttérzés
azonban inkább a betegekkel való együttérzést jelentette az Úr számára és
gyógyításra ösztönözte. Ha pedig csupán az éhezőkkel való együttérzés lett
volna az Ő szívében, akkor elegendő lett volna, hogy az apostolok
javaslatára elbocsátja az embereket, hogy mindenki élelmet szerezzen
magának. Jézusnak valami miatt nagyon fontos volt, hogy megtegye ezt a
csodát, talán több dolog miatt is.
A kenyérszaporítás jelentőségét és Jézus szándékát akkor érthetjük meg, ha
felelevenítjük a manna elbeszélést és az utolsó vacsorán történteket.
Először is jól emlékszünk arra az ószövetségi történetre, amikor a
pusztában vándorló választott nép számára Isten mannát hullatott az égből,
hogy ezzel az égi eledellel táplálja az éhező népet. A manna csoda azt
jelentette, hogy Isten gondoskodik táplálékról kenyérről népe számára.
Jézus korában azt gondolták, hogy a várva várt Messiás megismétli majd a
manna csodát és kenyeret fog adni az embereknek. A kenyérszaporításban a
nép felismeri a messiási idők ezen jelét, s emiatt akarják Jézust királlyá
tenni. Miként Isten az ószövetségi népet táplálta a pusztában, ugyanúgy
Jézus az újszövetségi nép számára ad kenyeret. Az emberek azt gondolták
Jézusról, a csoda végrehajtójáról, hogy ő a megígért Messiás.
E Jézus istenségét bizonyító jel mellett érdemes arra is odafigyelnünk,
hogy a megszaporított és a népnek kiosztott kenyér az Oltáriszentségnek az
előképe. A kenyérszaporítás előrevetíti az utolsó vacsorán történteket,
amikor Jézus önmagát adja ételként a kenyérben és a borban. Ugyanakkor
mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy milyen lényegi
különbség van a kenyérszaporításkor adott kenyér és az Oltáriszentség
kenyere között. Bár mindkettő Jézus ajándéka, mégis lényegi különbség van
köztük, s ez nem csupán abban áll, hogy az elsőből egyetlen alkalommal
néhány ezer ember részesült, a második pedig örök időkre szóló ajándék
mindenkinek. A kenyerek megsokasításakor Jézus egyszerű kenyeret adott, az
Oltáriszentségben viszont saját Testét adja nekünk. Emellett az
Oltáriszentség minket, akik e szentségben Krisztus valóságos Testét
magunkhoz vesszük, Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá alakít. Ebből
következően mindenféle bántó szándék nélkül kijelenthetjük: ha valakinek
lehetősége volna rá, de nem él a szentáldozás lehetőségével, az ezzel azt
fejezi ki, hogy nem akar sem Krisztushoz, sem az ő Egyházához tartozni.
A kenyérszaporítás valódi csoda volt. Az én számomra pedig az lesz a
csoda, hogy a rendszeres szentáldozás által átalakulok és Krisztushoz
leszek hasonlóvá.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hiszem,Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember.
Hiszem, hogy a te tested, a te véred, a te lelked, a te Istenséged és
szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent ostyában, habár szemeim
mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése