2008. augusztus 4., hétfő

[Evangelium] 2008-08-04

2008. augusztus 4. - Hétfő

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
"Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta:
"Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
"Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás mind nép, mind az apostolok számára Jézus istenségének
különleges jele és bizonyítéka volt, most pedig újabb jelét látják annak,
hogy a Mester fölötte áll a természet törvényeinek: képes a víz színén
járni. Péter este azt mutatja, hogy az ember is rendkívüli dolgokra képes
a hit által, de minden könnyen szertefoszlik, ha felébred benne a
kételkedés. Jézus képes megmenteni ekkor is minket. Nem engedi, hogy
kétségeink miatt elvesszünk, hanem irgalmasan utánunk nyúl, és felemel
minket, kiemel abból, ami a vesztünket jelenthetné. Talán csak egy
kiáltás, egy fohász szükséges az én részemről, amellyel megmentőmhöz
fordulok segítségért.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum