Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
"Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28
Elmélkedés:
A két apostol, Jakab és János arra vágyik, hogy részesei legyenek Jézus
dicsőségének, s minden bizonnyal a többi apostolban is hasonló vágy
élhetett, s mi magunk is ezt szeretnénk. Együtt lenni Jézussal az örök
dicsőségben, az örök életben. De milyen út vezet odáig? Mit kell ezért
tenni? Miről kell ezért lemondani, s mit kell ezért vállalni? Az
evangéliumból úgy tűnik, hogy a két apostol nem tudja a választ. Miként
Jézus számára a szenvedésen és a halálom keresztül vezetett az út a
feltámadás dicsőségébe, ugyanúgy az ő számukra is és a mi számunkra is. De
vajon kész vagyok-e vállalni Jézussal együtt a nehézségeket? Kész vagyok-e
felvenni és hordozni életem keresztjét?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Örvendező szívünk dala
magasra száll, Jakab, veled,
halászból téged Krisztusunk
ily szent orom csúcsára vitt.
Testvéreddel, mert hív a szó,
elhagytok mindent, kincset is;
az Úr igéjét, szent nevét,
buzgó küldöttként, hirdeted.
Erős jobbján, mint hű tanút
magával visz, s megláthatod
dicsőségét a hegytetőn,
s a kertben vére csöppjeit.
te készen állsz, bár jól tudod:
a kínoknak kért kelyhe vár,
az Úr első apostola,
ki érte szenvedsz kínhalált.
Jézus hűséges gyermeke,
örök fény magvetője vagy,
imádra hitben ékesen
s gazdag reményben ég szívünk.
Kérd Krisztustól szorgalmasan:
parancsa útját járjuk itt,
s dicsőségének himnuszát
örökre énekeljük ott. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése