Abban az időben:
Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: "A mennyek országa
olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek
aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor
a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a
szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: "Uram, te ugye jó magot
vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?" Az így válaszolt:
"Ellenséges ember műve ez." A szolgák erre megkérdezték: "Akarod-e, hogy
elmenjünk és kiszedjük belőle?" Ő azonban így felelt: "Nem, nehogy a búzát
is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az
aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a
konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig
hordjátok a magtáramba!"
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa olyan,
mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez
minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává
terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket
raknak." Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: "A mennyek országa olyan,
mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az
egész megkel tőle."
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd
nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta
mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a
világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak
hozzá és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról
szóló példabeszédet!" Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: "Aki a jó
magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai,
a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti - az ördög.
Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt
összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az
Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami
botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott
sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak
Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!"
Mt 13,24-43
Elmélkedés:
Újuljatok meg lélekben!
Három héttel ezelőtt, június 29én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén
nyitotta meg XVI. Benedek pápa Rómában a Szent Pál-évet, a Népek Apostola
születésének 2000. évfordulóján. Az emlékévet nem csak az Apostol
vértanúhalálának városában és az Egyház központjában, Rómában ülik meg,
hanem szerte a világon csatlakoznak hozzá az egyházmegyék, a plébániák és
más közösségek. Az ilyen emlékéveket sem XVI. Benedek, sem szentéletű
elődje, II. János Pál nem unalmában hirdeti meg, hanem ráirányítják
figyelmünket hitünknek egy-egy fontos elemére vagy egy olyan személyre,
aki a hitben példaképünk lehet. A 2000. év jubileuma alkalmából a
Megváltóra figyeltünk, Krisztusra, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
2003-ban, a Rózsafüzér évében Jézus édesanyja, Szűz Mária állt előttünk,
akinek életeseményeit a szentolvasó titkainak segítségével elmélkedtük
végig. 2005-ben, az Eucharisztia évében pedig az Oltáriszentségre
figyeltünk, mint az Egyházat és a híveket éltető szentségre. Ha nem
kapcsolódnánk bele az ilyen évek eseményeibe, bizony keveset érnének. De
jó alkalmat teremtenek számunkra, hogy a világ más keresztényeivel együtt
mi is tanuljunk belőlük. Ma, amikor plébániánkon elkezdjük a Szent
Pál-évet, érdemes pontosan megfogalmaznunk szándékainkat, közös
szándékainkat. Mit várunk a mostani Szent Pál-évtől?
Mindenekelőtt lelki megújulást. Ez a sokszor hallott kifejezés reményeim
szerint mély tartalommal fog megtelni az esztendő folyamán. Ezért
kölcsönözzük plébániai emlékévünk mottójául, jelmondatául Pál apostoltól a
következőt: "Újuljatok meg lélekben!" (Ef 4,23). Úgy gondolom - és az itt
tartózkodásom egy esztendeje alatt szerzett személyes tapasztalatok
megerősítenek ebben - mind plébániai közösségünk egészének, mind pedig az
egyes hívőknek szüksége van a lelki megújulásra, s természetesen nekem is.
A lelki újjászületés Szent Pál esetében akkor történt, amikor a
keresztényeket indult üldözni Jeruzsálemből Damaszkusz városába. Útközben
Krisztus jelent meg neki, s ez a látomásbeli, de mégis Pál számára egészen
személyes találkozás megfordította, egy új irányba állította az életét. A
Jézussal való személyes találkozás a mi számunkra is életfordító,
sorsfordító lehet. De sokszor mennyire félünk az ilyen találkozástól!
Teljes elégedettek vagyunk életvitelünkkel, s azt gondoljuk, hogy nincs
szükségünk semmiféle változásra. Pedig ez a gondolkodásmód, a
megszokotthoz való oktalan ragaszkodásunk, valójában a lelkünk halálához
vezet. Nem válhatunk szokásaink rabjává, hanem érdemes új utakon
elindulnunk. Szükségünk van a lelkünk csendes újjászületésére!
Pál eljutott odáig, hogy semmit nem tekintett a saját érdemének.
Mindarról, amit évtizedek alatt elért, képes volt lemondani Krisztus
szeretetéért, azért, hogy életének egyetlen központja maga az Úr legyen.
Rájött arra, hogy Krisztus az a szegletkő, akire építeni lehet. Ő az a
biztos pont, akire egész életét építheti. Nekünk is egyedül Krisztusra
érdemes építeni személyes életünket és közösségünket is. Nekünk is
Krisztusra épülő élő kövekké kell válnunk. Sokan vagyunk és különbözőek
vagyunk, mint ahogy a természetben található minden kő más és más. De ez a
sok különböző kő akkor illik össze, akkor válik nehézségeket is kiálló,
szilárd épületté, ha Krisztusra épül, mert Ő az egyetlen biztos alap
számunkra. Akkor válhatunk élő kövekké, akkor válhatunk az Egyház
közösségének élő tagjává, ha Krisztushoz kapcsolódunk valamennyien.
Befejezésül még egy gondolat: Idei jelmondatunkat így is mondhatjuk:
Újuljatok meg Lélekben, azaz újuljatok meg a Szentlélekben. Lelki
újjászületésünk ösztönzője a Szentlélek, az Atya Lelke, Krisztus Lelke, a
kiengesztelődés Szentlelke, a Szeretet Lelke, a közösség Szentlelke.
Segítsen mindannyiunkat Isten lelke abban, hogy közösséggé, tanúságtevő és
élő közösséggé váljunk!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk ez az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése