2025. február 19. – Szerda
Evangélium
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26
Elmélkedés
Átvitt értelemben mindannyian egy kicsit vakok vagyunk. Élünk a magunk világában, de nem látunk túl messzire. A családunk, a munkahelyünk és esetleg a barátaink világában mindent természetesnek tartunk, mindent jól ismerünk, csukott szemmel is felismerjük, ki szól hozzánk. Ritkán okozunk meglepetést egymásnak, nincs szükség arra, hogy új dolgok meglátására felnyíljon a szemünk. Életünknek, gondolkodásunknak, kultúránknak, környezetünknek megvan az alapja, minden eseménynek megszokott ideje és helye van életünkben. Szívesen használjuk a jól ismert útvonalakat, nem szívesen térünk le róluk, mert elveszítjük biztonságérzetünket.
Ritka az, amikor kilépünk saját életterünkből, amikor idegenekkel találkozunk új környezetben és rádöbbenünk arra, hogy egészen másként is lehet gondolkozni és élni, mint amit mi megszoktunk. Ilyenkor felnyílik a szemünk és új nézőpontot kapunk, ahonnan önmagunkat is másként látjuk. Olykor egy betegség vagy valakinek az elvesztése nyitja fel szemünket, hogy észrevegyük életünk alapját és igazi értékét. Ez a létezés öröme.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyít egy vakot. Először ezt kérdezi: Látsz-e valamit? Majd pedig megérinti a vak szemét és megajándékozza a látással.
Ma Jézus hozzám lép és tőlem kérdezi: Látsz-e valamit? Nem a kérdése, hanem az érintése nyitja fel szememet. Engedem-e, hogy megérintsen?
© Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250219.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése