2024. szeptember 15. – Évközi 24. vasárnap
Evangélium
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?" Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35
Elmélkedés
Kereszthordozás
Az evangéliumot azzal a kimondatlan szándékkal olvassuk rendszeresen, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy ki Jézus? Azért figyelünk az egykor élt személyek vallomásaira, tanúságtételeire, hitvallásaira, hogy magunk is meg tudjuk fogalmazni személyes hitvallásunkat. Ismerjük Keresztelő János tanúságtételét és a mennyei Atya tanúskodását, amelyek Jézus megkeresztelkedésekor hangzottak el. János a világ bűneit eltörlő Isten Bárányának, az Atya pedig az ő szeretett Fiának nevezi Jézust. Tudjuk, hogy még a gonosz lelkek is felismerik Jézusban az Isten Fiát és azt is láthatjuk, hogy a nép a csodák által egyre jobban felismeri benne a mennyei Atya küldöttét. Az első tanítványok magatartása, azonnali indulása szintén hitvallás, még szóbeli kifejezésre sincs szükség ahhoz, hogy megtudjuk: az őket meghívó Jézusban felismerik az igazság közvetítőjét, akit ettől kezdve Mesterüknek tekintenek. A nép pedig felismeri benne a csodálatos tanítót, aki meghirdeti Isten országát.
Mindezek után Jézus felteszi a kérdést tanítványainak: „Kinek tartanak engem az emberek?" A válaszok sokféleségén nem kell csodálkoznunk, hiszen Jézus személyének titka csak később, a kereszten és a feltámadáskor tárul fel a maga teljességében. Majd pedig újabb kérdése már a tanítványok vallomását kéri: „Hát ti kinek tartotok engem?"
Bár az előbbi kérdésre záporoztak a feleletek, a tanítványok most inkább hallgatnak, nehéz rászánniuk magukat, hogy a személyes kérdésre személyes választ adjanak. Végül Péter szólal meg: „Te vagy a Messiás!" Ezt a részt ma Szent Márk evangéliumából olvastuk fel, de fontos megjegyeznünk, hogy ugyanennek a beszélgetésnek a leírását Szent Máté evangélista Jézusnak a következő megjegyzésével zárja: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17). Túlzás volna tehát azt állítanunk, hogy Péter önálló, emberi gondolkodásának eredménye e hitvallás, hiszen a mennyei Atya sugallta neki ezt Jézus szavai szerint. De az sem állja meg a helyét, hogy e vallomás nem az ő személyes vallomása volt. A Jézusról szóló vallomásunk valójában nem független, nem is lehet független az isteni kinyilatkoztatástól. Csak akkor lesz helyes képünk Jézus személyéről, s ebből kiindulva csak akkor tehetünk igaz, hiteles, személyes vallomást róla, ha ismerjük és helyesen értelmezzük az Atyának és a Szentléleknek a tanúskodását a Fiúról, valamint azokat a kijelentéseket is, amelyeket Jézus tett önmagáról.
A jelenet végén Jézus a kereszthordozásra buzdítja tanítványait. Azért érdemes vállalkozni követésére, mert egyedül őbenne van szabadulásunk a bűntől. Egyedül ő adhatja meg nekünk a lelki növekedést. Ő a Megváltónk, aki az örök életre akar vezetni minden embert. Keresztünk felvétele és hordozása azt jelenti, hogy mindenben hozzá szeretnénk hasonlítani. Az ő szemével szeretnénk látni a világot. Az ő gondolataival szeretnénk gondolkodni. Azt akarjuk szeretni, amit ő szeret. Távol tartjuk magunkat mindattól, amit ő is elutasított. Ugyanolyan türelemmel és gyengédséggel szeretnénk közeledni az emberekhez, amilyennel ő is tette. Jézus a szenvedés vállalásával és önfeláldozásával igazolta, hogy minden szenvedésnek és a halálnak is van értelme.
Hogyan tanulhatjuk meg a kereszthordozást? Első lépésként szívünkkel, lelkünkkel és értelmünkkel figyeljünk a megfeszített Jézus Krisztusra! Ne fordítsuk el a fejünket, hanem szemléljük őt a kereszten! Második lépésként gondoljunk arra, hogy áldozatát miértünk, énértem hozta meg. Azért, mert én bűnös vagyok és ő keresztáldozatával akart engem megszabadítani bűneim terhétől. A bűntől való szabadulás titkára, a megváltás titkára gondolva tudom harmadik lépésben átölelni a keresztet, s tudok elindulni a keresztet hordozva.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket. Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess minket a mennyei Atyához!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240915.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése