[Napi e-vangelium] 2018-04-29

2018. április 29. - Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától,
ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok
a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő
termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem,
azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik
és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor
bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám,
hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Krisztushoz tartozunk
Magyarországon is egyre több helyen terjed az a szokás, hogy az
elsőáldozók fényképeit az ünnep előtt és után kihelyezik a templomban.
Ne ballagási tablóra gondoljunk, hanem sokszor még annál is
látványosabb formára. Például a Krisztust jelképező Oltáriszentség
rajza van középen, amelyet körbevesznek a gyerekek. Egy másik forma,
hogy az Egyház nagy hajójában vannak a gyerekek. Az is szép megoldás,
hogy egy teremben egy hatalmas asztal körül ülnek a gyerekek, középen
Jézussal, éppen úgy, mintha az elsőáldozók lennének ott az utolsó
vacsorán, amelyen az Úr először ajándékozta az Oltáriszentséget. Az
egyik plébánián pedig olyat készítettek, ahol egy igazi szőlőtőre
papírból tettek színes szőlőfürtöket, amelyeken az elsőáldozó gyerekek
arcképe volt. A megoldások közül ez utóbbi jól szemlélteti, hogy egy
gyermeknek, aki első szentáldozására készül, hogyan kell Jézushoz
kapcsolódnia: úgy, ahogyan a szőlőtőhöz kapcsolódnak a szőlővesszők és
a szőlőfürtök.
Ez a kép nem csak a gyermekekre, hanem a felnőttekre és minden
keresztény emberre is vonatkozik. A mai vasárnap evangéliumában éppen
erről tanít Jézus. Ezt mondja: "Miként a szőlővessző nem hozhat
gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem
maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem
marad, és én őbenne, az bő termést hoz."
A szőlő olyan növény, amelynek bőséges termése több dologtól is függ.
Természetesen függ az időjárástól, hiszen nem mindegy, hogy mennyi
napfényt és esőt kap, s az sem, hogy ezek az égi áldások mikor érik. A
termés másik feltétele az emberi munka, az odafigyelés. Ha a gazda nem
törődik a szőlőjével, akkor az könnyen elburjánzik. A szőlősgazda annak
tudatában dolgozik, hogy munkáját a zord időjárás, a fagy, egy jégeső
vagy heves vihar könnyen tönkreteheti.
Jézus kortársai ismerték a szőlővel kapcsolatos munkákat. A
példabeszédet hallva azonban nem csak a növénnyel kapcsolatos munkák
jutottak eszükbe, hanem más is. Az ószövetségi iratokban többször
szerepel ugyanis az a kép, hogy a választott nép Isten szőlőskertje. A
nép lelkileg terméketlen marad, ha nem tartja meg Isten parancsait. Ezt
a gondolatot azonban Jézus tanítása alapján továbbvihetjük. Az Egyház,
a krisztusi közösség Isten új szőlőskertje. A hívők, az Egyház tagjai
szoros kapcsolatban vannak a szőlőtővel, Krisztussal, illetve rajta
keresztül egymással. Két lényeges elem rejlik e képben. Egyrészt
Krisztusból merítjük az életet, tehát, ha leválunk róla, akkor
megszűnik az éltető forrás, elszáradunk és többé soha nem fogunk
termést hozni. Másrészt Krisztusnak köszönhetjük azt is, hogy
közösséget alkotunk, tehát ha tőle elszakadunk, akkor kiszakadunk a
közösségből is.
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Krisztushoz tartozunk? A Krisztusban
való élet azt jelenti, hogy törekszünk az életszentségre, keressük
Isten akaratát és készek vagyunk engedelmeskedni neki. Az élő hitű
ember jellemzője továbbá, hogy hitét megvallja mások előtt, megvallja,
hogy Jézus életének az Ura. Egy következő jellemző az, hogy a közösség
többi tagjával is szeretetben él, azaz feléjük a szeretet érzésével és
jócselekedeteivel fordul.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, megváltó Jézusom, te azt kérted az utolsó vacsorán
tanítványaidtól, amikor megtörted a kenyeret, hogy "ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre." Azt kéred tőlünk, hogy mindaddig, amíg el nem
jössz újra a földre, ismételjük meg újra és újra a kenyértörést és
együnk a megtört kenyérből. Köszönjük neked, Uram, hogy megalapítottad
az Eucharisztiát, és lehetőséget adtál számunkra arra, hogy veled, az
élő kenyérrel egyesülhessünk, újra és újra beköltözhess a szívünkbe!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180429.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/