[Napi e-vangelium] 2018-02-25

2018. február 25. - Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes
így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan
jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak
ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat
hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire
körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről
lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak,
amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10
Elmélkedés:
Ki erősít meg?
Nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliuma az Úr színeváltozásának hegyére
vezet minket. Lélekben csatlakozunk Jézushoz és az általa kiválasztott
három apostolhoz, Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, mi is felmegyünk a
hegyre, hogy egy kis időre bepillantást nyerhessünk abba a dicsőségbe,
amely Jézusra vár feltámadása után, és amely örök dicsőségbe mi is
eljuthatunk majd halálunk és feltámadásunk után.
A színeváltozás eseményének megértéséhez tudnunk kell, hogy Jézus éppen
elindul Jeruzsálem felé, ahol majd szenvedése és halála történik.
Galileai működése lezárult. Eddig itt tanította az embereket és
csodáival megmutatta Isten országának jeleit. Az emberek megérthették,
hogy tanítása nem elmélet, nem életvezetési szabályok gyűjteménye,
hanem rá kell lépni arra az útra, amelyet az Úr tanítása kijelöl. Az
emberek megértik azt is, hogy csodái által Isten irgalmassága ér el az
elesett emberhez, hogy segítsen rajta. Szavaival és tetteivel Jézus
feltárja, hogy ő az Isten Fia, de ezt nem mindenki érti meg, ezért bár
sokan elfogadják őt és kifejezik iránta hitüket, emellett vannak
olyanok is, akik elutasítják. Ez utóbbiak közlésével az evangélista azt
jelzi, hogy az emberek elutasításának lesz a következménye az, hogy
Jézust halálra ítélik és megölik.
Jézus tehát elindul, úton van Jeruzsálem felé, azaz nem tér le
küldetésének útjáról. Mert küldetésétől az sem térítheti el, hogy neki
meg kell halnia. A színeváltozás eseményekor Jézus megerősítést kap a
mennyei Atyától, hogy jó úton halad, valóban küldetésének útján. És
megerősítést kap, hogy ő az Atyának a Fia. A felhőből az Atya hangja
hallatszik: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Az Atya tehát
soha nem fordul el a Fiútól, mindig vele van. Honnan veszi Jézus az
erőt, hogy végigjárja messiási útját? Honnan veszi az erőt, hogy
vállalja a szenvedést és elviselje a fájdalmakat? Honnan veszi az erőt,
hogy feláldozza magát a kereszten? A válasz egyszerű: a mennyei
Atyától. Az Atya erősíti meg őt abban, hogy végigjárja küldetésének
útját, amely üdvösségünket eredményezi.
Életünk során vannak olyan pillanatok, amikor lelkesedünk Jézusért. Az
apostolok és a tanítványok életében is voltak ilyen helyzetek. De
vannak olyanok is, amikor elgyengülünk, elkeseredünk, nehéznek tartjuk
a kereszthordozást, talán azt is érezzük, hogy elhagyott minket az
Isten. Hitünk és hűségünk próbatételei ezek. Ki erősít meg minket
ezekben az élethelyzetekben? Honnan várhatunk ösztönző erőt, ami
átsegít minket a holtponton? Már rejtett lelki tartalékainkat is
feléltük, embertársainktól sem számíthatunk segítségre. Minket is az
Atya erősít meg: Jézus az ő szeretett Fia, őt hallgassuk, őt kövessük!
Vegyük fel újra életünk keresztjét és induljunk Jézussal! Ne csak arra
gondoljunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem nézzünk
tovább, higgyünk a feltámadásban, higgyünk az örök életben! Életünk
leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a
pillanatra felkészülnie annak, aki hisz a feltámadásban, hisz abban,
hogy halála után Isten kegyelméből új életre támadhat. Életünk nehéz
szakaszaiban legyen számunkra megerősítő annak tudata, hogy Isten a
mennyországba, az örök boldogságba hív minket.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te színeváltozásod, dicsőséged látványa egykor
megerősítette az apostolok hitét. Erősítsd meg a mi hitünket is! Ők
egykor megláthatták a te dicsőséges arcodat. A nagyböjt idején a te
szenvedő arcodat szemléljük, feltekintünk a keresztre, a te szenvedő és
meggyötört arcodra, és észrevesszük, hogy tekintetedből most is
szeretet és megbocsátás sugárzik. Segíts minket, hogy ne féljünk a
szenvedésektől és az áldozattól! Ne féljünk felvenni életünk
keresztjét! Hisszük, hogy a szenvedések vállalása hozzád kapcsol
minket. Hisszük, hogy ha veled vagyunk a szenvedésben és a halálban,
akkor veled együtt fogunk részesedni a feltámadásban is.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180225.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/