[Napi e-vangelium] 2017-09-03

2017. szeptember 3. - Évközi 22. vasárnap

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram!
Ez nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: "Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
emberekére!"
Azután így szólt tanítványaihoz: "Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27
Elmélkedés:
A kicsinyek Istene
Szent Máté evangéliumában három olyan jelenetet találunk, amikor Jézus
a Jeruzsálemben rá váró szenvedésekről és halálról, illetve
feltámadásáról beszél apostolainak. Az első ilyen jövendölést olvassuk
a mai napon. Az Úr szavai Péter apostol tiltakozását váltják ki. A
következő alkalom után már nincs hasonló ellenkezés sem Péter, sem
mások részéről, csak annyit jegyez meg az evangélista, hogy az
apostolok "nagyon elszomorodtak" a szenvedés hallatán. Harmadszor
útközben Jeruzsálem felé beszél Jézus ismét a reá váró szenvedésekről
és feltámadásáról (vö. Mt 20,17-19), amelyet időben már egészen
közelinek érez, s amely hallatán versengés tör ki az apostolok között,
hogy ki ülhessen majd a megdicsőült Krisztus trónja mellett. Az
apostolok ekkor még kevésbé érzékenyek Jézus szenvedésére, nem értik
szavait és nem foglalkoztatja őket a probléma. Az is meghúzódik a
háttérben, hogy az apostolokra és a tanítványokra is erős hatást
gyakorolt a korabeli elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy
király, egy uralkodó lesz. Mesterüktől, Jézustól azt várták, hogy
uralkodóként majd megfelelő helyet biztosít nekik.
Jézus nem csak elméletben ismeri a szenvedést, hanem a gyakorlatban is
találkozik vele. Egyrészt akkor, amikor vándorútjai során hozzá viszik
a betegeket a gyógyulás reményében, másrészt a keresztúton, amikor maga
is vállalja és végigjárja a szenvedés útját. A betegekkel való
találkozásaiból láthatjuk, hogy Jézus nem szüntet meg minden emberi
nyomorúságot, de próbál vigasztalást nyújtani, igyekszik letörölni a
könnyeket, és többször megcáfolja azt az ószövetségi feltételezést,
amely szerint a betegség minden esetben valamilyen bűn következménye és
Isten büntetése volna. A szenvedés vállalásával és türelmes
elviselésével pedig azt mutatja meg a mi Urunk, hogy a szenvedéseknek
is van értelme, hiszen halála a megváltásunkat szolgálta.
Jézustól távol áll a nagyravágyás. Azt tanítja és arra ad példát saját
életével, hogy legyünk alázatosak és törekedjünk mások szolgálatára. Ez
a gondolkodásmód, ez a lelkület soha nem állt távol azoktól, akiket
Isten kiválasztott valamilyen feladatra és ők igyekeztek e hivatáshoz
hűek maradni.
Érdemes felidéznünk a Szentírásból néhány olyan személy alakját, akik
nem uralkodni vágyó királyok voltak, hanem egészen egyszerű emberek.
Olyan emberek, akik nem kortársaik, hanem Isten szemében voltak nagyok,
mert vállalták a kicsinység alázatát. Gondoljunk Jákob fiára, Józsefre,
akit a saját testvérei adtak el rabszolgának. És gondoljunk Sámuel
prófétára, aki már gyermekként az Úr szentélyében szolgált. És ott
vannak a betlehemi pásztorok és az apostolokká lett halászok, mind-mind
egyszerű emberek. Gondoljunk Máriára, akinek alázatosságára letekintett
az Isten és Szent Józsefre, aki verítékes munkával szolgálta családját.
Felidézhetjük a kánai menyegző házaspárját, akik olyan szegények
voltak, hogy még elegendő boruk sem volt. És előttünk áll a kánaáni
asszony, akivel Jákob kútjánál találkozik Jézus, és aki alázattal
elismeri, hogy minden emberi kapcsolata tönkrement. Eszünkbe jut a
beteg ember a Beteszda-fürdőben, akinek "nincs embere", aki
szolgálatára lenne, valamint a naimi özvegyasszony, aki egyedül marad
fiának halála után.
A mi Istenünk a gyengén tanulók, az írni-olvasni nem tudók, a
munkanélküliek, a hajléktalanok, a csalódottak és megcsaltak, az
elkeseredettek és menekültek, a kisemberek és a kisgyermekek Istene.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel
követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik
nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások
életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük
az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled
éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az
Atya örök országába.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170903.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/