[Napi e-vangelium] 2017-07-23

2017. július 23. - Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek:
"A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a
földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a
búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent,
felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és
megkérdezték: "Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét
került hát bele a konkoly?" Az így válaszolt: "Ellenséges ember műve
ez." A szolgák erre megkérdezték: "Akarod-e, hogy elmenjünk és
kiszedjük belőle?" Ő azonban így felelt: "Nem, nehogy a búzát is
kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az
aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a
konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát
pedig hordjátok a magtáramba!"
Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa
olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár
kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden
veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai
között fészket raknak." Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: "A
mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever
három véka lisztbe, és az egész megkel tőle."
Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd
nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta
mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a
világ kezdetétől.
Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig
odajárultak hozzá és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a
konkolyról szóló példabeszédet!" Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt:
"Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az
ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket
elveti - az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ
végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában
mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe
vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap,
ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!"
Mt 13,24-43
Elmélkedés:
Krisztus lesz a bíránk
A múlt vasárnapi elmélkedésünkben a magvetőről szóló példázattal
kapcsolatban szó volt a példabeszédek felszólító, cselekvésre ösztönző
jellegéről. Miután befogadtuk az Úr tanítását, érdemes egy másik
szintre lépnünk, érdemes az ige hirdetőivé válnunk. Az ilyen jellegű
megközelítés a mai evangéliummal kapcsolatban is helyesebbnek tűnik.
Amikor a világban jelenlévő jóról és rosszról, továbbá e kettő állandó
feszültségéről és küzdelméről, valamint az emberben jelenlévő jó és
rossz kívánságokról és cselekedetekről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a lelkiismeretet és az igazságosság utáni vágyat.
Lelkiismeretünk szava időről időre megszólal, olykor előzetesen, máskor
utólag figyelmeztet minket, hogy jót vagy rosszat tettünk, erkölcsileg
helyesnek vagy helytelennek, azaz bűnnek minősül-e szándékunk,
gondolatunk vagy cselekedetünk. Érezzük, hogy cselekedeteinkért
felelősek vagyunk, ezért igyekszünk megkülönböztetni a jót és a
rosszat, szeretnénk követni lelkiismeretünk szavát, amely a jóra
ösztönöz és a rossztól távol tart minket. Emellett bennünk él az
igazságosság utáni vágy, miszerint jogosan várjuk, hogy a jó megkapja
végérvényes jutalmát, a rossz viszont büntetését. Ez utóbbit
természetesen csak akkor követelhetjük mások számára Istentől, ha
önmagunkat is alávetjük az isteni igazságosságnak. A kinyilatkoztatás,
a Biblia és az üdvösségtörténet úgy beszél az emberről, mint aki egész
létében függ teremtőjétől, ezért egész életünket végigkíséri a bűn,
mint szembefordulás Istennel, lázadás ellene, valamint az irgalmasság,
a kegyelem, amely Istentől árad felénk, s amely helyreállítja
kapcsolatunkat vele. Tapasztaljuk, hogy a földi életben nem mindig jut
érvényre a maga teljességében az igazságosság elve. Isten azonban a
jövőnek is Ura és ő lesz a bíránk a végső ítéletkor. Ő engedi meg a
jelenben, hogy a jó és a rossz egyaránt jelen legyen a világban,
egyaránt hatással legyen ránk, ahogyan ezt a mai evangéliumi
példabeszéd szemlélteti. A jó búza magja mellett a gyomnövény, a
konkoly is növekedni kezd, s hiába akarnánk már most, a jelenben
kiirtani a rosszat, hogy az ne legyen ránk ártó befolyással, ez nem
lehetséges. Megmarad számunkra a döntési szabadság, hogy a jót vagy a
rosszat választjuk, melyik erőt engedjük uralkodni szívünkön.
A példázatban szereplő szolgák gondolkodása érthető. Azért akarják
kigyomlálni a konkolyt a jó búza közül, hogy ne akadályozzák a búza
fejlődését, növekedését. Sietségük azonban Isten számára nem indokolt,
mégpedig azért nem, mert ezzel az ember ragadhatná magához az
ítélkezést és az igazságszolgáltatást, amivel nem is volna gond, ha az
ember is ugyanolyan igazságos tudna lenni, mint Isten. Az ítélkezés
feladatát azonban Isten nem bízza az emberre. Életünk végső bírája,
megítélője maga Krisztus lesz. Ő tanította: "Az Atya nem ítél meg
senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át" (Jn 5,22). A mennyei Atya
rajta keresztül mutatta ki szeretetét és irgalmát, az ő személyében
adott számunkra kísérőt az üdvösség útján, és Krisztus személyén
keresztül gyakorolja igazságosságát is. Az ítéletkor mindannyian látni
fogjuk, hogy életünkben hogyan győzedelmeskedett a jó és a rossz,
lehull a lepel mindannak értékéről, amit jó vagy rossz szándékkal
cselekedtünk, s ennek megfelelően eldől, hogy büntetésben, az örök
kárhozatban részesülünk, vagy megérdemeljük az örök üdvösséget, mint
jutalmat. Bízzunk abban, hogy Krisztus nem csak igazságos, hanem
irgalmas bíránk is lesz!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull
a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani.
Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a
sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj
nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat!
Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a
rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén
észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az
üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor
értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre
támadunk Istenben.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170723.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/