[Napi e-vangelium] 2017-05-14

2017. május 14. - Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában
sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet
készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét
eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én
vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!" Ekkor Tamás így
szólt: "Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az
utat?" Jézus ezt felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég
nekünk!" Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem
ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan
mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az
Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok
intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki
bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya
énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony,
bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja
végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
azoknál, mert én az Atyához megyek."
Jn 14,1-12
Elmélkedés:
Az Úr által
Néhány évvel ezelőtt fiatalokkal kirándultunk a Kőszeg környéki
hegyekben. Utunk során ragaszkodtunk a turistatérképen jelölt
útvonalhoz és mindvégig figyelmesen követtük a jelzéseket. A
rögtönzésnek és az új utak keresésének is megvan a maga varázsa, de mi
a könnyebb megoldást választottuk, a jelzések következetes követését,
hogy biztosan és mielőbb célhoz érjünk. Minden rendben volt addig, amíg
egy olyan helyhez nem értünk, ahol nem sokkal korábban kivágták a
fákat, s velük együtt a turistajelzéseket is. Ettől kezdve nehezebb
volt a feladat és persze el is tévedtünk. Bolyongásunk és útkeresésünk
közben egy villanyoszlopon örömmel olvastuk: "Vigyázat!
Nagyfeszültség!" Örömmel, mert ebből tudtuk, hogy még nem tévedtünk át
Ausztriába, hanem Magyarországon vagyunk. Mindenki próbált okos lenni,
de valójában senki nem tudta, hogy hol vagyunk és merre kellene
továbbmennünk. Végül egy arra kiránduló másik csapat segített
megtalálni a helyes irányt.
Ez a korábbi élményem, eltévedésünk, útkeresésünk és sikeres célba
érésünk jutott eszembe a mai evangélium kapcsán, amelyben Jézus a
következőket mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem
juthat el az Atyához, csak általam." Ha elindulunk és haladunk egy
úton, akkor vannak olyan jelek, amelyek igazolják, hogy jó úton járunk.
Más jelek egyértelműen figyelmeztetnek minket, hogy letértünk a helyes
útról. Emberi életutunknak az a végső célja, hogy eljussunk a mennyei
Atyához, eljussunk abba az örökké tartó boldogságba, amelyet
mennyországnak nevezünk. Időről időre fel kell tennünk azt a kérdést,
hogy jó úton járunk-e, az üdvösség útján haladunk-e? Jeleket, biztos
jeleket keresünk, amelyek a helyes irányt mutatják számunkra. Valójában
egyetlen ilyen biztos jel van: Jézus Krisztus. Általa juthatunk el
végső célunkhoz, ő vezet minket az örök életre. Ezt jelenti az ő szava:
"Senki sem juthat el az Atyához, csak általam."
És közben végig kell járnunk egy benső utat, a lelki fejlődés útját.
Helytelen, ha valaki megragad a gyermekkorban megtapasztalt hit
szintjén. A Jézus által emlegetett gyermeki lelkület megőrzése nem azt
jelenti, hogy hitünk nem fejlődhet. Nem kell megijednünk akkor sem, ha
a hit útján a kamaszokra jellemző lázadás jelei mutatkoznak, csak éppen
nem szüleinkkel, hanem Istennel szemben. Igen, néha szeretnénk a magunk
útját járni, a saját elképzeléseink útján haladni. A tékozló fiúban is
megvolt az önálló élet vágya és megvolt benne a bátorság a lázadáshoz.
Persze ne mondjuk azt, hogy nem ment vele semmire, mert kénytelen volt
visszatérni oda, ahonnan elindult. Mert az ő útja nem volt hiábavaló,
nem volt felesleges. Sokat tanult hibáiból, ez az út törte le gőgjét és
tanította meg az alázatosságra. Nagy ára volt, de végül atyjánál
találta meg a szeretetet és a biztonságot.
Egy aranymiséjét ünneplő pap mondta nagyon őszintén a következőt: "Nem
tudnám megmondani, hogy ötven évvel ezelőtt miért választottam, miért
fogadtam el a hivatást, miért lettem pap. Egyszerűen csak azt éreztem,
hogy Isten hív és minden nap egy lépést kell felé tennem." Az örök élet
felé is hasonló tudattal haladjunk. Tegyünk minden nap egy lépést az
üdvösség útján! Egy élet is kevés ahhoz, hogy megtudjuk, miért járunk
ezen az úton! Legyen most elég annyi, hogy Isten hív erre az útra és
Jézus Krisztus vezet minket ezen az úton.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a
szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet
adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák
a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján
indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó
magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az
igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy
hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a
lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre
vezetsz minket!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170514.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/