[Napi e-vangelium] 2017-05-07

2017. május 7. - Húsvét 4. vasárnapja

Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló.
Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit
neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és
kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok
követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak
tőle, mert az idegen hangját nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10
Elmélkedés:
Indulj el utadon!
A mai napon, húsvét 4. vasárnapján Papi és Szerzetesi Hivatások
Világnapját ünnepli Egyházunk. Jó Pásztor vasárnapnak is nevezzük ezt
az ünnepet, egyrészt azért, mert az evangélium Jézust, mint Jó Pásztort
állítja elénk, másrészt azért, mert minden pap és szerzetes arra kap
meghívást, hogy jó pásztorként gondoskodjon a rábízottakról, Isten
népéről.
Nem minden ember foglalkozik azzal, hogy mi a hivatása, van-e
egyáltalán neki valamilyen sajátos hivatása, feladata az életben. Sokan
sem fiatalkorukban, sem később nem teszik fel maguknak azt a kérdést,
hogy van-e életüknek különösebb célja, vár-e tőlük valamit Isten? Nem
nyugtalanítja őket, hogy megfelelnek-e a teremtő Isten elvárásainak.
Mások viszont észreveszik, hogy milyen belső erők mozgatják őket
döntéseikben és cselekedeteikben, felfedezik sajátos képességüket,
amelyeket az evangéliumok nyelvén talentumoknak nevezünk. Elindulnak,
hogy fejlesszék képességeiket, mert megértik, hogy Istentől kapták
azokat és kötelességük azok fejlesztése, használata mások javára.
A papi hivatás lényegét, titkát nehéz megragadni. Nem egyszerűen csak
arról van szó, hogy valaki meghoz egy határozott döntést és személyesen
elkötelezi magát egy feladat végzésére, hanem arról, hogy Istentől
megszólítást, meghívottságot érez és önzetlenül átadja önmagát annak a
feladatnak a szolgálatára, amelynek teljesítésére Isten hívja. Belső
indíttatás, elköteleződés és hivatástudat nem csak a papoknál és a
szerzeteseknél létezik. Nagyon sokan hivatásuknak érzik szülői
feladataikat, gyermekeik nevelését. Orvosok, pedagógusok esetében is
joggal beszélhetünk arról, hogy mások gyógyítását vagy tanítását
hivatásként élik meg. Sokan csatlakoznak önkéntesként karitatív
szervezetekhez, mert munkájuk mellett hivatásuknak érzik azt, hogy
másokon segítsenek önzetlenül és szeretettel végzett szolgálatuk által.
Amikor valakit a hivatásával kapcsolatban kérdeznek és azt próbálják
megtudni tőle, hogy miért választotta éppen azt, amelyet gyakorol,
akkor sokféle motivációt lehet felsorolni, amelyek a döntésben
befolyásolták és a megvalósítás irányába terelték, de mindig marad egy
homályos folt, egy megmagyarázhatatlan elem. A papi hivatás esetében
azért van ez így, mert Isten csendes munkáját, amely hatással van egy
fiatal lelkére, nehéz tetten érni.
A pályaválasztás időszakában sok fiatal teszi fel önmagának a következő
kérdéseket: Mi a hivatásom? Honnan tudhatom meg, hogy van-e hivatásom?
E kérdések mögött jól kitapinthatóan ott húzódik a bizonytalanság.
Vannak fiatalok, akiket a legnagyobb jószándék vezet, szeretnének
Istenért és az emberekért valami szépet tenni, nem ragaszkodnak tehát
önző elképzeléseikhez és nem álmodoznak fényes karrierről, mégis éveken
keresztül csak gondolkoznak, őrlődnek, tétováznak, nem képesek egész
életre szóló döntést hozni. Természetesen megfontoltan kell dönteni, de
a megfontoltság mellé érdemes odatenni a bátorságot és a bizalmat, hogy
majd Isten segíteni fog a hivatás teljesítésében. Amíg valaki csak azon
töpreng, vajon mi a hivatása, addig nincs semmilyen hivatása. De ha
elindul egy úton, mégpedig azzal a bátorsággal és bizalommal, hogy
Isten segít majd neki, hogy végighaladjon ezen az úton, annak már van
hivatása és megtalálta azt.
A bizonytalankodó fiataloknak szól az üzenet: Ne tétovázz és ne
várakozz sokáig! Indulj el saját utadon és Isten majd vezetni fog!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, mindenható Istenünk, a te titkaidat és csodáidat szemléljük.
Titok és csoda az, amikor a te gyermekeddé válik az a gyermek vagy
felnőtt, akit megkeresztel egy pap. Titok és csoda, amikor megszabadul
bűneitől az a személy, akit a pap által közvetített feloldozás révén
megérint a te isteni irgalmad a szentgyónásban. A legnagyobb titok és
csoda az, amikor a pap imádsága által a kenyér és a bor az Úr testévé
és vérévé változik a szentmisében. Istenünk, küldj papokat, akik
Krisztust, a Jó Pásztort követve szolgálják az emberek üdvösségét és
jelenvalóvá teszik számukra a te csodálatos titkaidat és csodáidat!
Küldj papokat, akik jelenlétedről, irgalmadról és szeretetedről
tanúskodnak a világban!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170507.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/