Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés:
Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézus példabeszédét olvassuk az
evangéliumban a vőlegényre váró okos és balga szüzekről. A példázat
bemutatja azokat, akik előrelátó módon nem csak lámpát (olajmécsest),
hanem olajat is vittek magukkal az ünnepségre, illetve azokat, akik az
olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik
nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol vannak,
olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény
megérkezik és az őt felkészülten várók bemennek vele az ünneplésre,
viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.
A hasonlat arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember számára eljön
egyszer az Úrral való találkozás ideje. A legfontosabb kérdés az, hogy
mikor jön el a találkozás ideje? E tekintetben a hasonlat nem tesz
egyértelmű kijelentést. A találkozás bekövetkezhet a végső időkben,
Krisztus eljövetelekor, de úgy is értelmezhetjük, hogy az egyes ember
földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra
vehetjük, hogy e végső találkozás elkerülhetetlen. A hasonlat tehát a
felkészültségre figyelmeztet minket. Személyes mulasztásainkat nem
pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent Margité
is, jel számunkra, hogy életünk minden napján szemünk előtt tartsuk az
Úrral való találkozás napját.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk
feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk
jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként
viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként
kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess
minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne
akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az
evangéliumhoz méltóan éljünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170118.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése