Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik:
„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik:
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28
Elmélkedés:
A zsidó vallásosság sajátos eleme a szombati nyugalom megtartása. A
hagyományos elképzelés szerint a világ és az ember megteremtését követően,
nagy munkáját befejezvén Isten a hetedik napon megpihent, miként erről a
bibliai teremtéstörténetben olvashatunk. A teremtő Isten példájára az
ember is köteles pihenni hetente legalább egy napot, nem dolgozhat
megállás nélkül egész életében. Láthatjuk, hogy a szombati nyugalom
megtartását szabályozó törvények az ember érdekében születtek, és azt a
célt szolgálják, hogy senki ne őrölje fel emberi erejét, ne zsákmányolja
ki önmagát vagy másokat állandó munkavégzéssel.
A Jézus korabeli farizeusi törvényértelmezés viszont erős túlzásokba
esett, amikor szinte minden emberi mozdulatot munkának, s ezáltal
szombaton tiltott tevékenységnek minősített. Ennek a túlzásnak köszönhető
a farizeusok felháborodása, akik nehezményezték, hogy Jézus tanítványai
szombaton letéptek a mezőn néhány kalászt és megették a búzaszemeket. Az
Úr egyrészt kiáll tanítványai mellett, védelmébe veszi őket, másrészt
ismét tanúságot tesz arról, hogy ő a törvények helyes értelmezője. Isten
nem azért adta törvényét, hogy azt az emberek a legszigorúbban értelmezzék
és szőrszálhasogató módon teljesítsék, hanem azért, hogy az ember testi és
lelki fejlődését szolgálja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170117.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése