Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24
Elmélkedés:
Velünk az Isten
Az evangéliumok és a többi újszövetségi írás legfontosabb kijelentése
Jézusról az, hogy ő az Isten Fia. Ez a megnevezés egyedül őt illeti és
talán ez fejezi ki a legjobban az Egyház hitét Jézusról, a második isteni
személyről. Az apostoli Egyház idejében az első keresztények többféle
címmel ruházzák fel Jézust, amelyek más-más szempontból világítják meg
személyét, származását és küldetését. Ennek megfelelően Jézus az Isten
Szolgája, ő a Próféta, a Szent és Igaz, a Messiás, a Megváltó, az
Üdvözítő, az Úr, a Krisztus, azaz Isten által fölkent személy. Azonban
nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezeknél sokkal kifejezőbb az Isten Fia
megnevezés.
Az evangéliumok közül Szent János művében találkozunk a legtöbbször az
istenfiúság megvallásával vagy annak kifejtésével. Először Nátánáel
hitvallásában szerepel a megnevezés, aki Jézussal való első találkozása
alkalmával így szól: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya"
(Jn 1,49). A megszólítás előkerül Lázár feltámasztása eseményénél, amikor
Márta így vallja meg hitét Jézus iránt: „Hiszem, Uram, hogy te vagy a
Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön" (Jn 11,27). János írásának
befejező sorai szépen megvilágítják az egész mű célját: „Jézus még sok
egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek
megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek,
hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek
legyen" (Jn 20,30-31).
Szent Máté evangéliumával kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy Jézus
perében kap nagy jelentőséget ez a cím, illetve akkor, amikor a
kereszthalált követően a római százados kijelenti: „Ez valóban Isten Fia
volt" (Mt 27,54). Ugyanakkor Máténál az Isten Fia megnevezéshez sajátos
többletet ad hozzá az Emmanuel, azaz a velünk az Isten kifejezés, amiről a
mai evangéliumban olvashatunk. Az evangélista Izajás prófétát idézi: „Íme,
a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami
azt jelenti: Velünk az Isten", s ezzel azt akarja állítani, hogy Jézus
személyében teljesedett be ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret. Nem
egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely
azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább
arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten. Máté evangéliumának
záró mondata szintén felidézi az Emmanuel-gondolatot, amikor a világból
való távozása, mennybemenetele előtt az Úr ezzel bátorítja tanítványait:
„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!" (Mt 28,20). Isten
velünk-léte nem korlátozódik tehát Jézus földi életének néhány évtizedére,
hanem az Úr továbbra is köztünk marad szentségei és tanítása által az idők
végezetéig. Jézus jelen van Egyházában, jelen van a testvéri közösségben,
s ennek köszönhetően továbbra is azt érezhetjük, hogy Isten nem hagy
minket magunkra, hanem állandóan velünk van.
Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy
Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen és velünk maradjon.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy te vagy a Messiás, az Isten
által küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Jöveteleddel
beteljesedtek az ígéretek és személyedben eljött a messiási időszak.
Születésed az ember újjáteremtése, mert a mindenható Isten, aki kezdetben,
a teremtéskor megteremtette az embert és a világba helyezte, most
újjáteremti emberi természetünket, egész emberségünket, amelyet a
bűnbeesés, a bűn megrontott. Te vagy a lelki újjászületés forrása
számunkra. Születésed ünnepén töltsön el bennünket a remény, hogy
életünknek célja van: keresni és megtalálni Istent, aki találkozni akar
velünk. Születésed napján töltsön el minket az öröm: velünk vagy,
Istenünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161218.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése