Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a
főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –,
most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja."
Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te
vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" – mondták. Felirat is volt
a feje fölött: Ez a zsidók királya.
Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is." A másik rászólt: „Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett." Aztán hozzá
fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel."
Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban."
Lk 23,35-43
Elmélkedés:
Királyi arc
Az ember számára a két legnagyobb kísértés a vagyon és a hatalom, mert a
gazdagság fogságba ejti a szívét, a hatalomért pedig eladja a lelkét.
Gondolhatnánk, hogy minket, egyszerű embereket nem fenyeget egyik kísértés
sem, hiszen nem vagyunk milliárdosok és országok vezetését sem bízták
ránk. De talán jobb volna óvatosnak lennünk, mert ezek a veszélyek nem
csak nagyban, hanem egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnő dolgokban is
jelentkeznek. Amikor valaki kicsiny vagyonához ragaszkodik, gyűjtöget
magának és soha nem adakozik semmilyen jó célra, akkor már engedett is a
kísértésnek, a szívét rabul ejtik az anyagi javak. Amikor valaki
fölényeskedik beosztottjával, házastársával vagy gyermekével, máris
engedett a hatalomvágy, az uralkodási vágy kísértésének. Vigyáznunk kell
ezekkel a kísértésekkel, mert szívünk és lelkünk szabadságát veszíthetjük
el. Márpedig sokkal nemesebb célra is használhatjuk életünket, ezért adott
nekünk Isten szeretni tudó szívet és igazságot kereső lelket.
Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát
ünnepeljük. A földi királyok nagy vagyonnal és hatalommal rendelkeznek. A
mesékben olykor nagyobb a gazdagságuk, mint a valóságban, de a hatalommal
fordított a helyzet. A valódi királyoknak, uralkodóknak és országot
irányító vezetőknek nagyobb a hatalma, mint a mesebeli királyoké, ráadásul
ez utóbbiak inkább jóra, nemes célok megvalósítására, a polgárok javára
használják hatalmukat, míg az igazi uralkodók bizony gyakran
megfeledkeznek erről. Krisztus azonban más király, ő nem a gazdagság vagy
a hatalom bűvöletében él. Földi élete során nem gyűjtött magának semmit,
nem volt háza vagy földbirtoka, nincstelenül járta a városokat és
falvakat, kereste az embereket, hogy szeretetének és jóságának
gazdagságával ajándékozza meg őket. Hatalma viszont kétségtelenül volt,
isteni hatalma megnyilvánult tanításában és cselekedeteiben. Csodáiban
megmutatkozott isteni ereje, rendkívüli hatalma, de ezt mindig jóra, az
irgalmasság kifejezésére, a betegségek megszüntetésére, a bűnök
megbocsátására használta fel, és nem ártott egyetlen embernek sem.
Védelmébe vette a gyermekeket, a szegényeket, az özvegyeket, a
kitaszítottakat, a betegeket, egyszóval mindazokat, akik semmiféle
hatalommal nem rendelkeztek. Hatalmát megmutathatta volna a kereszten is
oly módon, hogy nem enged a vele erőszakosan bánóknak. A mai ünnep
evangéliuma szerint a Golgota hegyén állók azt kérték a kereszten függő
Jézustól, hogy mutassa meg hatalmát. Mutassa meg oly módon, hogy leszáll a
keresztről és megszabadítja magát. Jézus ezt nem teszi, mert felismeri a
kérésben a kísértést, az emberi szó mögött a gonosz lélek szándékait.
Elutasítja ezt a kísértést, mert a mennyei Atyának engedelmeskedik.
A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a
gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával
ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot,
mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre
feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is
méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a
ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és
a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban
bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések
idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is
folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában
élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet.
Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te
örömhíredet hirdessük! Segíts minket, hogy elutasítsuk a gazdagság és a
hatalom kísértését és egyedül neked szolgáljunk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161120.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése