Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le
gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő sietve lejött, és
örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték:
Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt:
„Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben
megkárosítottam, négyannyit adok helyette."
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett."
Lk 19,1-10
Elmélkedés:
Kimondani a megbocsátó szót
A mai evangéliumi történet egy nagyon érdekes találkozásról számol be,
Zakeus és Jézus találkozásáról. A cselekmény mögé tekintve könnyen
felfedezhetjük, hogy e találkozás annak köszönhető, hogy egy emberben
rendkívül erős az Isten-látás vágya, az Istenben pedig a bűnös ember
megmentésének, megváltásának a vágya. Zakeus, a vámosok feje azzal fejezi
ki, hogy látni akarja Jézust és meg akar ismerkedni vele, hogy a nép
szemében nevetség tárgyává teszi magát azzal, hogy felmászik egy út menti
fára. Az odaérkező Jézus nem csupán észreveszi őt és megérti vágyát, hanem
az irgalmasság üzenetével szólítja meg őt: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert
ma a te házadban kell megszállnom." E kijelentés minden szava érthető,
csupán azon csodálkozunk el kissé, hogy miért „kell" Jézusnak ezen a napon
betérni Zakeus házba és ott megszállnia? A mi Urunk tehát belső késztetést
érez arra, hogy ne menjen tovább más településre, ne menjen más ember
házába, hanem térjen be a mások által bűnösnek tartott, a lenézett, a
megvetett, a kinevetett és kigúnyolt emberhez, Zakeushoz. Úgy érzete, hogy
ebben a helyzetben ezt „kell" tennie. Minden bizonnyal ez a „kell" a
mennyei Atya akaratát jelenti, aki Jézus minden szavának és cselekedetének
hátterében megfigyelhető. A Zakeus házába való betéréssel is az ő akaratát
teljesíti a mi Urunk.
Vannak rendkívül súlyos bűnök, amelyek mögött emberi gonoszság és gyűlölet
van. Ilyen az emberölés vagy a nők megbecstelenítése. Ilyen esetekben a
családtagok vagy az ártatlan nő gyakran mondja: „Nem tudok soha
megbocsátani." A szenvedő fél egész életére sebet kapott. Nehezen, hosszan
gyógyuló sebet, talán gyógyíthatatlan sebet. Hiába próbálja elfelejteni az
ellene elkövetett bűnt, a fájdalom tovább él szívében. A megbocsátás azt
jelenti, hogy lemondok a bosszúról és megtorlásról. De ennél nem szabad
megállni, hanem el kellene jutni odáig, hogy nem táplálok magamban
haragot, ellenszenvet és semmiféle negatív érzést a másik iránt. Nem
állíthatjuk, hogy könnyű ezt megtenni, de az idő múlásával begyógyulhatnak
ezek a lelki sebek. A megbocsátáshoz, a szívből jövő megbocsátáshoz az
érzelmeken való túllépés, nagyvonalúság, nagylelkűség, bátorság, bizalom
szükséges.
Tegyünk hozzá mindehhez még egy szempontot. Aki a legvégsőkig ragaszkodik
a bűnös megbüntetéséhez és lehetőleg személyesen akar elégtételt venni, az
tulajdonképpen nem bízik az Isten igazságos ítéletében. Ő maga ítélkezik a
bűnös felett, ő akarja kiszabni és végrehajtani az ítéletet. Szükség van
arra, hogy egy ország a társadalmi élet szabályozása érdekében
törvényeket, köztük büntető törvényeket hozzon és bíróságokat tartson
fenn, amelyek ítéleteket hoznak, büntetéseket szabnak ki, figyelembe véve
az igazságosság alapelvét. Emellett létezik az isteni igazságosság is.
Halálunk és feltámadásunk után Isten fogja megítélni életünket, amely
alapján a kárhozatra vagy az üdvösségre jutunk, és biztosak lehetünk
abban, hogy ez az ítélet igazságos lesz. De mi lenne akkor, ha csak az
isteni igazságosság lenne jelen ebben az ítéletben? Mi lenne, ha nem
számíthatnák irgalmára, megbocsátására? Mi lenne, ha ő is könyörtelenül
ezt mondaná: „Nem tudok soha megbocsátani?" Isten mindig ki tudja mondani:
megbocsátok.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Beismerem, hogy sokszor nem ismerem fel saját vakságomat és
nehezemre esne, ha megváltoztatnád az életem. De mégis erre van szükségem.
Szükségem van arra, hogy a hit szemével lássak. Szükségem van arra, hogy
lássam jóságot és irgalmat sugárzó arcodat. Uram, adj nekem bátorságot,
hogy minden akadályt legyőzve, hozzád egyre közelebb kerüljek. Taníts meg
engem arra, hogy mindig ki tudjam mondani a megbocsátó szót és remélhessek
abban, hogy a mennyei Atya is irgalmas lesz hozzám. Térj be az én
életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!
________________________________
Aktuális:
Elkészült az igenaptár a 2016-2017-es egyházi évre, azaz 2016. november
27-től 2017. december 2-ig.
Az új igenaptár itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/2017/
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161030.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése