Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48
Elmélkedés:
Az éjszakában virrasztó szolgák és a visszatérő házigazda példázata a
várakozás és az éberség fontosságára irányítják figyelmünket. Az Úr
jövetele biztos, de annak ideje bizonytalan, nem látható előre. Ez utóbbi
tény szüntelen felkészültséget kíván a keresztény embertől. Veszélyt
jelenthet számunkra, ha „elalszunk," azaz lelkünk nincs tiszta, szent
állapotban az érkezés idején. De az is veszély, ha olyan evilági
tevékenységbe kezdünk, ami magához láncol minket, leköti figyelmünket és
erőinket, s emiatt végső célunkról megfeledkezünk. A vagyon gyűjtögetése,
az anyagi javakban való túlzott bizakodás csökkenti bennünk a maradandó
értékek, a lelki kincsek utáni vágyat.
Jézus korában az embereknek nem sok vagyonuk volt. Amit örökölt vagy sok
évnyi munkával megszerzett, nem vihette a bankba, hanem kis házában
rejtegette, nehogy megtalálja valaki és ellopja tőle. Pontosan úgy
gondolkodott, ahogyan napjaink embere: amiért megdolgozunk, s ami a miénk,
azt szeretnénk biztonságban tudni, vigyázunk rá, nehogy elvegyék tőlünk,
legfeljebb biztonságosabb módszerek állnak rendelkezésünkre.
Lelki kincseinket Isten tartja számon, ő vigyáz rájuk. Senki ember nem
veheti el, nem lophatja el tőlünk. Minden jócselekedetünk fel vagy
jegyezve Istennél, aki a végső ítéleten megjutalmaz minket.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál,
küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod,
amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél
Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg
apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten
szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden
keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit
hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161019.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése