Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát
gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a
tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót
hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív
bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!" – ha nem
teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez,
aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a
házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont
hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez,
aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz,
háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Lk 6,43-49
Elmélkedés:
Jézus beszédeit olvasva az evangéliumokban megállapíthatjuk, hogy az Úr
kiváló tanító. Mondanivalóját szemléletes példák segítségével közvetíti,
de amúgy is egyszerűen, érthetően beszél. Főként az egyszerű emberek
gyűlnek össze körülötte nagy számban, mert Isten üzenetét meggyőzően tudja
közvetíteni. Tévedés volna azonban ez alapján azt állítani, hogy ő csak
egy tanító. Ha megnézzük, hogy milyen viszonyban van az emberekkel, akkor
azt látjuk, hogy ő szól hozzájuk, tanítja őket, a nép pedig hallgatja
szavait. Ebből az „iskolás" kapcsolatból azonban ő maga is ki akar lépni,
mert a hallgatásnál többet vár tőlük. Azt szeretné, ha tanítását az
emberek tettekre váltanák. Ki szeretne lépni a szavak világából,
pontosabban azt akarja, hogy a hallgatóság lépjen ki a passzív
figyelésből, az elméleti tudnivaló szűkös keretéből és váltsa tettekre,
valósítsa meg mindazt, amit tanít.
A sziklára és a puszta földre épített házról szóló példában egyértelművé
teszi, hogy azokat tekinti bölcsnek, akik tanítása szerint élnek, és
balgák azok, akik megelégszenek a hallgatással. Miként a fákat
gyümölcsükről lehet megismerni, ugyanúgy a keresztény ember is arról
ismerhető fel, hogy a krisztusi tanítás a jócselekedetek gyümölcsét termi
benne. A végső ítéleten nem hitigazságokat kell majd sorolnunk, hanem a
cselekedeteinket fogja nézni Isten.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a
lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz
mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és
állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160910.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése