Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak –
kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat."
Lk 14,1. 7-14
Elmélkedés:
Az utolsó hely
Jézus példabeszédei mindig az életből merítik témájukat, soha nem mond
olyan hasonlatokat, amelyek elrugaszkodnának a valós élethelyzetektől. Az
ünnepségre érkező vendégek szeretnének előkelőbb helyre kerülni, keresik a
jobb helyeket. E jelenet nem csak a korabeli ünnepségekre és
vendéglátásokra volt jellemző, hanem napjaink rendezvényeire is. A
lakodalmi helyszíneken ezt megelőzendő minden helyre kis névkártyákat
tesznek ki, amely alapján mindenki elfoglalhatja azt a helyet, amit az
ifjú pár nekik szánt. A vendégsereg sokszor csak tájékoztató jellegűnek
tartja ezeket a kártyákat és nem riadnak vissza azok cserélgetésétől, így
szerezve maguknak olyan helyet, amit jobbnak tartanak. Jézus beszéde
kapcsán érdemes néhány igazságot megfogalmaznunk.
Az első: ha vendég vagy, ne viselkedj úgy, mintha te volnál a vendéglátó!
Vannak illemszabályok, íratlan törvények, de nem csupán ezek ismeretéről
és megtartásáról van szó, hanem a szerénységről is. Örülj annak, hogy
vendég vagy, meghívott vagy, és valakinek köszönhetően osztozhatsz mások
örömében. A mennyországban is vendégek leszünk, Isten vendégei. Ott nem
lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől
a boldogságban. Örökké együtt élni Istennel ez a tökéletes boldogság az
ember számára.
A második: a vendéglátás mindig szeretetközösség. A meghívó a szeretetét
mutatja ki azáltal, hogy vendégül lát másokat. A meghívott elfogadja és
viszonozza ezt a szeretetet, elfogadja a közösséget. Az ellenségeinkkel
nem szoktunk együtt étkezni, tehát ha vendégségben vagyunk, akkor
olyanokkal vagyunk együtt, akik barátként, testvérként tekintenek ránk.
Ezért az ilyen szeretetközösségben ne viselkedjünk ellenségesen. A
szentmisén Isten vendégei vagyunk. Isten szeretetközösségre hív bennünket,
hogy vele és benne éljünk. A közösség a szentáldozásban jön létre, amikor
Krisztus testét magunkhoz vesszük. Ellenséges érzületről tanúskodna, ha
elutasítanánk szeretetteljes hívását s mindenféle okokra hivatkozva
elmulasztanánk a szentmisét. Azért veszünk részt a szentmisén, hogy
kimutassuk szeretetünket Isten iránt.
A harmadik: a vendéglátások az emberi kapcsolatok építését szolgálják. Nem
az a cél, hogy minél hamarabb mindent megegyünk és jóllakottan távozzunk,
hanem az, hogy megéljük a szeretetközösséget másokkal. Valamit adnunk kell
önmagunkból és el kell fogadnunk a másik személyt, hogy mindkettőnknek
élmény legyen az együttlét. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Legyünk
hálásak azért, hogy Isten megosztja velünk életét. Az Eucharisztia
hálaadást jelent. Amikor Jézus az utolsó vacsorán megalapította az
Oltáriszentséget, az Eucharisztiát, és amikor minden szentmisében
megújítja ezt az áldozatot, akkor úgy ad hálát az Atyának, hogy
felkínálja, odaajándékozza önmagát neki és nekünk, embereknek.
Befejezésül még egy gondolat: Jézus egy kereszten halt meg. Megalázták és
mindenétől megfosztották és keresztre feszítették. Így foglalta el az
„utolsó helyet." Az utolsó hely választásával példát ad nekünk, hogy ne
egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott
helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk
el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk
biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban is.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért
való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az
eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell
ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a
szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor
tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te
példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy
követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való
szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid
lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok
vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160828.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése