Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye
őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?" Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?"
A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig,
mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt,
és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte
Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?"
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement
Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és
félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton.
Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is
meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az
útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó
állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett
két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha
többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a
rablók kezébe került?" A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot
cselekedett vele." Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen
cselekedjél!"
Lk 10,25-37
Elmélkedés:
Irgalmasságot akarok
Egy elbeszélés szerint amikor Isten már megteremtette az égitesteket és a
földet, a tengereket és a szárazföldet, a növényeket és az állatokat,
legfőbb teremtménye, az ember megalkotása előtt elhatározta, hogy kikéri
az angyalok véleményét. Elmondta nekik, hogy milyennek gondolja az embert
és várta véleményüket a nagy ötletről. Elsőként az Igazságosság angyala
szólalt meg: ne teremts embert, mert önző lesz, irigység ébred a szívében
és igazságtalanul fog bánni másokkal, a többi emberrel. Másodikként a Béke
angyala mondta el véleményét: ne teremts embert, mert harag és gyűlölet
ébred benne a másik ember iránt, embertársa ellen fog fordulni, viszályok
és háborúk fogják kísérni az emberiség történetét. Hasonló véleményen volt
az Igazság angyala is: ne teremts embert, mert gonoszságból és
haszonlesésből elferdíti az igazságot, az érdekei érvényesítése miatt
képes lesz minden hazugságra, még ellened is lázadni fog, de letagadja
bűnét. Végül az Irgalmasság angyala jutott szóhoz: teremtsd meg az embert!
Én majd minden hibája és bűne ellenére irgalmassá teszem, hogy
könyörülettel forduljon embertársa felé, miként te, Istenem könyörületes
vagy minden teremtményedhez.
E történet természetesen csak a képzelet szüleménye, de jól mutatja azt,
hogy milyen szándékkal teremtette meg Isten az embert és milyen
tulajdonságokkal ruházta fel. Szükségünk van arra, hogy elnyerjük az
irgalmasságot Istentől és szükség van arra is, hogy gyakoroljuk az
irgalmasságot embertársaink felé. Jézus ezt így fogalmazza meg
tanítványaihoz, követőihez intézett kérésében: „Legyetek irgalmasok, amint
Atyátok is irgalmas" (Lk 6,36). Szent Ágoston püspök mondta: ha valaki
abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy az isteni írásokat vagy
azoknak csak valamely részét is megértette, de az Isten és felebarát
iránti kettős szeretet mégsem növekszik benne e megértése által, akkor
bizony még nem értette meg azokat. Ez utóbbi, tehát a felebaráti szeretet
nem hangzatos szavakban mutatkozik meg leginkább, hanem abban, hogy készek
vagyunk megbocsátani embertársainknak, akik megbántanak vagy megsértenek
minket. A szeretet nevében végzett mindenféle jócselekedet csak álruha
számunkra, ha megtagadjuk a másik embertől az irgalmasságot és nem vagyunk
hajlandóak megbocsátani neki. A szeretet útján semmilyen jócselekedettel
nem helyettesíthető az, hogy teljes szívünkből megbocsássunk
embertársunknak és elfelejtsük bűnét.
Miért bocsássunk meg felebarátunknak? Miért gyakoroljuk vele az
irgalmasságot? Tegyük ezt mindenekelőtt hálánk kifejezéseként azért, mert
Isten is megbocsát nekünk. Tegyük azért, hogy méltók legyünk Isten további
irgalmára és ne tagadja meg ezt tőlünk a mi irgalmatlanságunk miatt.
Tegyük azért, hogy a végső ítéleten Isten irgalmas legyen hozzánk. Tegyük
azért, hogy embertársunk, akinek megbocsátunk, megszabaduljon bűne
terhétől. Tegyük azért, hogy ledöntsük azokat a válaszfalakat, amelyeket a
bűn emel közénk.
Isten végtelenül irgalmas és nem zárja ki irgalmából egyetlen
teremtményét, egyetlen gyermekét sem. Irgalmas szívvel vár ránk, várja
megtérésünket, várja hazatalálásunkat. Máskor pedig utánunk jön, keres
minket, figyelmeztet bűneinkre és felragyogtatja számunkra a lelki
megtisztulás lehetőségét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt.
Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy
enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt,
hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk
erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred
tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas
szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett,
hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden
jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160710.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése