Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius
Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes
fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának,
Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás
főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a
pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a
bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek
könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját,
egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat
hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima
úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét."
Lk 3,1-6
Elmélkedés:
Az óra a jelent mutatja
Lukács evangélista időmeghatározással kezdi Keresztelő János tevékenysége
leírását. János akkor lépett fel a nép körében, amikor a Római
Birodalomban immár tizenötödik éve Tibériusz császár uralkodott. Az
evangélista elegendőnek tartja az év ilyen megjelölését. Mai fogalmaink
szerint nem neveznénk pontosnak ezt a kissé elnagyolt időmeghatározást, mi
kíváncsiak lennénk a hónapra és a napra is. Abban a korban persze más
területeken is hasonlóan bántak az idővel. Az ókori olimpiák történetéről
szóló könyvben olvasom, hogy az egyik legelső versenyszám a stadionfutás
volt, amelynek távja csaknem 200 méter volt. Az győzött, aki elsőként
haladt át a célvonalon, de hogy mennyi idő alatt sikerült ez a Krisztus
előtti évszázadokban, arról nem maradtak feljegyzések. Manapság egy
hasonló versenyen századmásodpercek és ezredmásodpercek döntenek, és a
viták megelőzésére olyan időmérő eszközökre van szükség, amelyek képesek
erre a pontosságra.
Az ember az időt mindig folyamatában nézi. Az időben zajló események
meghatároznak egy időrendiséget. A történésekhez és eseményekhez
hozzárendeljük az időt. A múlt eseményeire visszaemlékezünk, a jövő
eseményeit előre tervezzük, tudván, hogy azok is idővel a múlt részévé
válnak. Emberi életünk is az időben zajlik. Tudjuk születésünk dátumát,
tudjuk, hogy mikor kezdtünk el a különböző szintű iskolákba járni, mikor
kezdtünk el dolgozni. Életünk jelentősebb eseményeit napra pontosan
megjegyezzük és évente akár meg is ünnepeljük annak évfordulóját.
Gyerekkorunktól kezdve hozzászokunk ahhoz, hogy tanulásunk és munkánk az
időhöz kötött. Az iskolai tanóra becsengetéssel kezdődik és kicsengetéssel
fejeződik be. A munkaidő kezdetét kötelező, a végét illő betartani. Pontos
ideje van az autóbusz, a vonat, a repülőgép és más közlekedési eszközök
indulásának és érkezésének, s mivel atomórához igazított okostelefonjaink
segítségével mindig tudjuk a pontos időt, bosszankodunk az esetleges
késések miatt. Órák vesznek körül minket mindenütt, amelyek jelzik
számunkra a pontos időt. Minden óra a jelen idejét mutatja. Nem a múltat
és nem a jövőt. Az óra jelzi az idő múlását és emlékeztet minket a mi
időnk múlására.
Életünk során állandóan ellentétbe kerülünk az idővel. A gyermek és a
fiatal a jövőben él, amikor előre tervezgeti életét. Az idősek pedig a
múltjukból, emlékeikből élnek. Mintha nem tudnánk a jelenben élni, nem
volnánk képesek arra, hogy megragadjuk a jelen pillanat feladatát, örömét.
Itt most ne arra a világszemléletre gondoljunk, amely a „Ragadd meg a
napot és élj a mának!" jelszót hangoztatja, hanem arra, hogy a mai nap
teendőire, feladataira és lehetőségeire kell koncentrálnunk. Amit ugyanis
a múltban elmulasztottunk azon már kár keseregnünk. Nem is a holnapi, a
jövő heti vagy egy jövőbeli feladat a fontos számunkra a mai napon, hanem
az, amit ma kell megtennünk. A jelenben érdemes élnünk, arra az emberre
érdemes figyelnünk, aki most szól hozzánk, most mondja el nekünk örömét
vagy éppen most van szüksége vigasztalásra. A segítségért hozzánk
fordulónak ma tudunk segíteni, mert holnap már máshol lesz. Két nap múlva,
december 8-án kezdődik az Irgalmasság Szentéve, amelyet Ferenc pápa
hirdetett meg. Az Irgalmasság Szentévében az imént elhangzottakat így
mondhatjuk: az éhezőnek ma kell enni adni, a szomjazót ma kell
megitatnunk, a ruhátlant ma kell felöltöztetnünk, az idegeneket és
utazókat ma kell befogadnunk, a betegeket és börtönben lévőket ma kell
meglátogatnunk. Ne a „má"-nak, hanem a „má"-ban élj! Élj abban a
pillanatban, amit az órád mutat! Élj a jelenben! És közben törekedj az
örökkévalóságra!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! Teremts a mi szívünkben csendet, amelyben
meghallhatjuk a te megtérésre hívó szavad. Az advent bűnbánati idő
számunkra és alkalmat ad, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az adventtel nem
csak új egyházi év kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra.
Istenünk, tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből
fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük
most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot
tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket, hogy karácsony
éjjelén találkozzunk majd az emberré lett Szeretettel, Jézus Krisztussal,
aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151206.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-12-06
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése