Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: „Én vagyok a
mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni
fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül
nekünk?"
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én
vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az
bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya
által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből
alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a
kenyeret eszi, örökké él!"
Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,51-59
Elmélkedés:
Krisztus áldozata és a mi áldozatunk
Az előző vasárnapok elmélkedéseinek gondolatmenetét folytatva fordítsuk
figyelmünket az Eucharisztia szentségi és áldozati jellegére. Amikor az
Eucharisztiáról, mint szentségről beszélünk, akkor e szentség hatásait
érdemes megvizsgálnunk. Az Oltáriszentség célja, hogy közösséget teremtsen
Krisztussal, továbbá közösséget teremtsen a többi keresztény emberrel,
valamint lelki megerősítést adjon az egyén számára. A Krisztussal való
közösséggel kapcsolatban ezt olvassuk a mai evangéliumi részben: „Aki eszi
az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne" (Jn
6,56). A hívő ember arra vágyakozik, hogy egyesüljön Istennel. Nem akarunk
Istenné válni, hiszen az már lázadás volna a teremtmény részéről a
Teremtővel szemben, de kapcsolatba szeretnénk vele kerülni. Túl azon, hogy
eljut hozzánk Isten üzenete és megismerhetjük őt jelei által, egyesülni
szeretnénk vele, mert boldogságunk teljességét benne találjuk meg. Isten
pedig az Oltáriszentség és a szentáldozás által lehetőséget ad nekünk,
hogy ez a vágyunk beteljesedjen már földi életünk folyamán.
Az Oltáriszentség másik hatása, hogy egyesíti mindazokat, akik Krisztus
testét magukhoz veszik. Szent Pál apostol ezt így fogalmazza meg a
korintusiakhoz írt első levelében: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test
vagyunk, mert mindannyian egy kenyérből részesülünk" (1Kor 10,17). Már az
őskeresztény idők igehirdetésében megjelenik a következő szemléletes
jelkép: miként a gabonaszemek egyesülnek a kenyérben és miként a
szőlőszemek egyesülnek a borban, ugyanúgy egy közösséggé válnak mindazok,
akik ugyanazzal az élő kenyérrel, Krisztus testével táplálkoznak.
A szentség harmadik hatása az egyén lelki megerősítése. Erre utalnak Jézus
szavai: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét,
nem lesz élet bennetek" (Jn 6,53). Az Eucharisztia tehát az életet jelenti
számunkra, illetve az örök életet biztosítja.
Mindezek után nézzük meg, milyen értelemben beszélhetünk az
Oltáriszentséggel kapcsolatban áldozatról. Elsőként azt érdemes
tudatosítanunk, hogy Jézus Krisztus áldozatáról van szó, az ő
önfeláldozásáról a kereszten. A mennyei Atya akarta ezt az áldozatot az
emberiség megváltása érdekében, és a Fiú, Jézus meghozta ezt az áldozatot,
amelyet az Atya elfogadott, mint örökké érvényeset. Jézus az utolsó
vacsorán elővételezte áldozatát, amit másnap beteljesített
kereszthalálával, s amely áldozatot a szentmise ünneplésekor jelenvalóvá
tesz. Félreértésre adna okot, ha ez utóbbival, azaz a szentmise
ünneplésével kapcsolatban Krisztus áldozatának megújulásáról vagy újbóli
megismétléséről beszélnénk, ezért az egyházi hagyományt követve helyénvaló
„az Úr áldozatának jelenvalóvá válása" kifejezést használnunk. Krisztus az
örök főpap, aki bemutatja ezt az áldozatot, és ő maga az áldozat, hiszen
önmagát ajánlja fel az Atyának. Mi pedig mindannyian az ő áldozatához
kapcsolódunk, azaz felajánljuk önmagunkat Istennek.
Befejezésül még egy gondolat: az Oltáriszentség iránti tisztelet külső
formája a szentségimádás. A benső tisztelet formája a szentáldozás. E
kettő együtt képes megújítani a hívőket vallásuk gyakorlásában és
megújítani az Egyház életét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé
átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a
templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled
való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket.
Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk. A szentáldozás azt
jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az
átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk.
Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150816.mp3
References
Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-16
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése