Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48
Elmélkedés:
Jézus példabeszédeinek helyes értelmezéséhez nagy segítséget nyújt annak
ismerete, hogy éppen kiknek mondta az adott hasonlatot. Amikor azonban
arra a kérdésre válaszolunk, hogy kiknek szólnak a példázatok, ne csupán
Jézus kortársaira gondoljunk, hanem saját magunkra is. Hiszen az
evangélium igazsága nem csak az egykori tanítványoknak jelentette az örök
élet igéit, hanem nekünk is. Miként Jézus hallgatósága felismerhette magát
egy-egy beszédben, ugyanígy mi is a szereplők helyébe képzelhetjük
magunkat. Az evangéliumi példabeszédek tehát rólunk és nekünk szólnak. A
mi életállapotunkat írják le és a mi szívünkhöz szólnak.
Az úrról és a szolgákról szóló példabeszéd esetében is igaz ez. Ennek
fényében úgy értelmezhetjük a példázatot, hogy Jézus küldetést ad nekünk,
feladatot bíz ránk, amit mi hűséges szolgálatunkkal teljesítünk.
Küldetésünkben és szolgálatunkban maga Jézus a példakép, aki a mennyei
Atya akaratát teljesítette egész földi életében. Feladatát, küldetését
elvégezve azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa megkezdett
munkát, Isten országa megvalósulását a világban. Az egyik oldalról
láthatjuk Jézus irántunk való bizalmát, a másik oldalra pedig oda kell
helyeznünk saját, felelősséggel végzett munkánkat, amely Isten
dicsőségének beteljesedését szolgálja. Felismerem-e Istentől kapott
hivatásomat? Hogyan teljesítem azt?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mária, Isten anyja, aki abban az órában, amikor világra hozta fiát maga is
visszautasított volt, segítsen az Egyháznak, hogy egység jele és eszköze
legyen a kultúrák és nemzetek egyetlen családjában. Az ő közbenjárása
tegye lehetővé számunkra, hogy Krisztus megtestesüléséről és folytonos
jelenlétéről tegyünk bizonyságot életünkben, aki a megváltás művét
hátrányos megkülönböztetés, elutasítás és kirekesztés nélkül általunk
folytatja a történelemben és a világban. Isten bőséges áldása legyen
mindazokkal, akik szívesen fogadják be az idegeneket Krisztus nevében.
Szent II. János Pál pápa
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-10-22
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141022.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése