Testvéreim! Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi
bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis,
hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a
megfeszítettről.
Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom
és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a
lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem
Isten ereje legyen az alapja.
1Kor 2,1-5
Zsoltár: Válasz: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
Előénekes: Mennyire szeretem törvényedet, Uram, * egész nap azon
elmélkedem. Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, * mert az
az enyém már örökre.
Hívek: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden tanítómnál okosabb lettem, * mert mindig intelmeidről
elmélkedem. Meghaladja értelmem a vénekét, * mert parancsaidat megtartom.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
E: Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, * hogy megtarthassam
szavadat. Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, * te magad tanítottál
rájuk.
H: Törvényedet szívből szeretem, * én Uram, Istenem.
Zsolt 118,97-102
Evangélium:
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?" –
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
„Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
„Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés:
Amikor útja során Jézus betér a názáreti zsinagógába és ott beszédet intéz
azokhoz az emberekhez, akik jól ismerték őt, a kezdeti helyeslést követően
szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az
ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Talán nem
járunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy Jézus egy kicsit
provokálta is hallgatóságát, amely aztán kiváltotta az ellenséges
viselkedést. Úgy is mondhatnánk, hogy Jézus szavai arra indították őket,
hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő
körükben nevelkedett fel, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont
olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte, s ez
elfogadhatatlan számukra.
Pontosan ilyen helyzetbe állít minket is sokszor Jézus. Nem bólogathatunk
nagyokat a szép szavak hallatán, hiszen ennél többet kér a mi Urunk.
Éljünk tanítása szerint! Ekkor derül ki, hogy készek vagyunk-e elkötelezni
magunkat mellette. Jézus szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk,
aztán amikor komolyra fordul a helyzet, akkor mi is választás elé
kerülünk. Színt kell vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell
fejeznünk, hogy hová húz a szívünk. A Jézus melletti elköteleződés
választása nem könnyű. Hogyan viselkedek, amikor kemény kérdések és nehéz
helyzetek elé állít engem?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, látod számtalan kérdésemet: Mit kell tennem? Mi lesz a jövőm? Mi
lesz velem? Sokszor kétségbe esek, olyan kicsinek érzem magam, egyedül a
problémáimmal. De te mutatsz egy szál virágot, és a bizalomra tanítasz.
Bizalomra benned, bizalomra másobban. Hiszem, Uram, hogy mindennél drágább
nagyok neked, hogy úgy fogadsz el, amilyen nagyok. Neked adom a
félelmeimet, te jobban tudod, mire van szükségem! Uram, gyógyíts engem,
hogy gyógyíthassak másokat. Add, hogy a kétségbeesés helyett reményt, a
sötétségbe fényedet vigyem. Add, hogy vigasztaljak, legyek megértő,
szeressek, amint te szeretsz engem!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140901.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése