Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép
elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek
hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29
Elmélkedés:
Sziklára építeni
Ősszel autóval közlekedve el szoktam nézni azokat az embereket, akik az út
menti diófák alatt diót keresgélnek. A senki földjén vagy legalábbis úgy
gondolják ez a föld senki másé, csak az övék. A hagyomány szerint ez az ő
diófájuk, ez a dió őket illeti. Egyesek csak kis vödörrel jönnek, mások
hosszú póznákkal, botokkal felszerelkezve, hogy leverjék a még fán lévő
termést. Keresgélnek a gazban, mert az már nem jut eszükbe, hogy könnyebb
volna a munkájuk, ha lekaszálnák a füvet. Vagy úgy gondolkoznak, hogy
azért sem kaszálják ők le a füvet, hogy aztán más találja meg könnyebben a
diót. Néha egymással is összevesznek, kinek a dédapja, ükapja járt ide
korábban diót gyűjteni. Mert bizony annyira finom lehet a gépkocsik
kipufogógázában érett dió, hogy megér egy 100 éves perpatvart két család
között. A sorban már több fa kiszáradt, évek óta egyetlen odajáró
diószedőnek sem jut eszébe kivágni. És az ilyen helyeken soha nem látni
senkit, aki diófát ültetne. Mert mindent csak várnak az élettől, várnak az
Istentől, várnak az államtól. Pedig a diófák nem élnek örökké. Nem kellene
néha ültetni néhányat?
Szent István király személyében olyan államférfit látunk, aki nem csak
magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő évszázadaira
is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet, amely
biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy ültetni kell, jövőt
kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség,
hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a
közösségeket és a nemzeteket. Szent István király példája arra ösztönöz
bennünket, hogy az ünnep evangéliumában hallottak szerint keressük a
szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni. Olyat,
amely kiállja az idők viharait. A ház, amely földi boldogulásunkat
jelenti, a hit és a munka. A keresztény hit és a becsülettel végzett
munka. Az Isten jóságáért járó hit és az emberek szeretetét viszonzó
munka. Ezek alapja pedig a tanúságtétel és a példamutatás. Hit csak
tanúságtételből ered. Mégpedig hívő emberek hiteles tanúságtételéből. Ha
hiszünk abban, hogy a krisztusi hit valóban érték, amely megadja életünk
értelmét és megmutatja célját, s ha szeretnénk, hogy a következő
nemzedékek is értéknek és életet segítő vezérelvnek tekintsék, akkor
tovább kell adnunk a hitet. A hittételek, hitigazságok tanítása még nem
elég. Az Isten létezését bizonyítani szándékozó filozófia, elmélet még nem
elég. Az isteni jelenlét felfedezése a történelem eseményeiben még nem
elég. Az isteni közbeavatkozás megcsodálása egyes szent emberek életében
még nem elég. Hitünk szóbeli megvallása egyéni vagy közösségi szinten még
nem elég. A hitről való tanúságtétel ugyanis azt jelenti, hogy hitem
szerint élek. Hétköznap és vasárnap egyaránt, mert a hit és a vallásosság
nem ünneplős ruha, amelyet vasárnaponként magamra veszek, hanem mindennapi
feladat, mindennapi kereszthordozás. A tanúságtétel mellett a másik
szilárd alap a példamutatás, ami másokat is becsületes munkavégzésre
ösztönöz. Nem elég lelkesen beszélni valakinek a munka szeretetéről. Nem
elég megtanítani a mesterfogásokat, átadni neki a szaktudást. Ha várjuk,
hogy az ingyendió az ölünkbe pottyanjon, még nem tettünk semmit. Talán
csak a gyerekeid vagy az unokáid fognak enni a terméséből, de menj és
ültess egy diófát! Ha megtetted, elmondhatod: Szent István király magyar
népéhez tartozom.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ,
amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik,
nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában,
hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk,
hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják
hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése
közben az égi haza felé is törekedjen!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140820.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése