Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet
hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként
a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy
ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit
sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és
elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és
szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és
megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Jézus példabeszéde a szőlőtőről és a szőlővesszőkről azt a figyelmeztetést
tartalmazza, hogy a keresztény közösség belső megosztottsága könnyen oda
vezet, hogy egyesek elszakadnak Jézustól, s egyúttal a közösségtől is. Aki
közösségben van Jézussal, az egységben van az általa alapított
közösséggel, az Egyházzal. A mi Urunk mindannyiunkat meghív, hogy az Atya
és a Fiú szeretetközösségébe lépjünk. Miként a szőlővesszők a szőlőtőn
keresztül kapják az életet biztosító tápanyagokat és vizet, ugyanúgy mi is
Isten szeretetéből merítjük életerőnket. Az Atya és a Fiú kapcsolata,
szeretete a megváltást eredményezte, amelynek mi is részeseivé válunk, ha
szeretettel kötődünk Istenhez. A vele való kapcsolatunk a szeretet sokféle
gyümölcsét termi.
A példázat egy másik gondolatot is ébreszt bennünk: napjaink egyik nagy
betegsége az elbizakodottság. Az emberek az gondolják, hogy a maguk
erejéből mindent elérhetnek és megvalósíthatnak. A tudomány és a technika
fejlődése pedig mintha csak erősítené sokakban ezt a gondolkodásmódot. A
könnyen elérhető sikerek szintén az elbizakodottság felé terelhetnek
bennünket. Jézus szava kijózanítóan ér minket: „Nélkülem semmit sem
tehettek" (Jn 15,5). Igen, rá kell ébrednünk, hogy Isten nélkül sikereink
csak fél sikerek, örömeink csak részben jelentenek örömöt. Jézushoz
kapcsolódva viszont életünk bőséges termést hozhat. Miben bízok jobban?
Magamban vagy Isten segítségében?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged,
benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a
testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te
erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent
színed látására!
Granadai Szent Lajos
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140723.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése