Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés:
Miként az ember elvégzi a magvetés feladatát és Istenre bízza, hogy
kikelnek-e a magok és munkájának lesz-e gyümölcse, ugyanúgy az Isten
üzenetének hirdetői is tudatában vannak annak, hogy miután küldetésüket
lelkiismeretesen elvégezték, egyedül Isten kegyelmétől függ, hogy a
hirdetett tanítás milyen termést fog hozni a hallgatóság szívében. Erre
világít rá a mai evangélium két példázata. Isten országának növekedése nem
a mi emberi tevékenységünknek köszönhető, hanem Isten szüntelen
munkálkodásának a jele. Isten meghív, hogy együttműködjünk ővele országa
további építésében. Meghív minket, hogy hallgassuk szavát és továbbadjuk
azt. Ez a szolgálat csak akkor lehet hiteles részünkről, ha magunk is e
tanítás szerint élünk.
Az isteni kegyelem működését lelkünkben nem lehet időhöz kötni, nem lehet
sürgetni vagy siettetni. Talán már előfordult velünk, hogy minden évben
elolvastuk ugyanazt az evangéliumi történetet, de nem volt ránk különösebb
hatással, nem érintett meg bennünket, mígnem egyszer megvilágosodott
számunkra, megértettük mondanivalóját, s úgy éreztük, hogy általa Isten
személyesen nekünk üzen valamit. Az évek során Isten szava titokzatosan,
csendesen elvégezte feladatát. Ha nyitott szívvel, türelmesen hallgatom
Istent, meghallom üzenetét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140131.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése